4.2 Savudrija -világítótorony, naplemente

A strandolás mellett a napjaink fénypontja és egyben stabil programja a naplementenézés volt. A Balatonnál, Füredről mi sosem látunk igazi naplementét, csak a színeit, ha szerencsénk van. Földrajzi helyzetéből adódóan Bibone is olyan volt, hogy ott sem a tengerre ment le a nap, hanem a házak közé, és max. csak megszínezte a tengert. Úgyhogy most nagyon készültem arra, hogy olyan IGAZI naplementét lássak. Olyan igazán giccses, tengerbe lemenőset. Erre az első napos lecsúszás, majd a két napos felhősödés miatt csak a negyedik napon lett lehetőségünk. Na de akkor aztán olyan naplementét láttunk, hogy ihaj!

Még reggel, Ferivel futottunk egy kört parton, ezúttal észak felé, ahol a térképen már kinéztem, hgoy van egy világítótorony is, ami nemcsak a legészaki horvát világítótorony, hanem az Adria első világítótornya is egyben, 1818-ban épült. 

A világítótoronyban apartmanok vannak, amikben meg lehet szállni, emiatt maga a torony nem látogatható. 

A toronyhoz vezető út egy hatalmas kempingen vezet keresztül. Sátras, és lakókocsis kempingezőknek egyaránt bőven van hely, a lakókocsisok legtöbbjének német rendszáma van, többségük kutyával érkezett, és egy egész kis apartmant építettek meg maguk köré. Plusz előtető, konyhasátor rendes főzőlappal, asztal, kempingszékek, tényleg nagyon klasszul kialakítottak maguknak egy-egy kis pihenőövezetet. volt, akinek még szőnyeg is volt az ebédlőrész alá terítve. De újra megállapítottuk, sokadjára, hogy ehhez mi túl kényelmesek vagyunk. Hogy ennyi mindent lecuccolni, bepakolni, kipakolni, és ez még mind semmi ahhoz képest, hogy mehetsz a közös mosdóba vécére, zuhanyozni, fogat mosni, egyebek. Még ha nagyon felszerelt, és nagyon tiszta is, akkor is ez nekünk elég macerásnak tűnik. Ettől függetlenül persze értjük, hogy ez egy életérzés, és hogy ha benne van az ember, az bizonyára nagyon szuper élmény. 

Volt egyébként egy külön mobilházas rész is, az már sokkal szimpibb volt:-) Szóval itt aztán mindenki megtalálja a neki tetsző nyaralástípust. 

Szóval itt futottunk együtt Ferivel egy darabon, majd én még egy kicsit tovább, és már akkor mondtam, hogy majd este jöjjün vissza ide naplementét nézni. 

Reggeli fényben a sziklák

Csónaktárolók

Naplementés fényekben Milánka. 

Kicsit még ekkor is felhős volt az ég, a sziklák alját, ahová kiültünk, igencsak csapkodták még a hullámok. 

A naplemente mindenkit kicsalogatott a partra. A kempingezők kitették a kis kempingszékeiket a lapos sziklák szélére, és úgy várták a pillanatot. 

Az elbújó napsugarak festményszerűvé tették a kicsit felhős eget. 

Aztán a narancssárga gyönyörű lilásrózsaszínbe váltott. Ekor már hazafelé tartottunk, de mindig volt miért megállni, hátrafordulni, gyönyörködni.