Még karácsony előtti

Tényleg nem értem, hová tűnnek a napok... Szinte már egy egész hét eltelt a szünetből, ami a múlt pénteken még olyan hosszúnak tűnt.

Sokkal csendesebben  és rohanásmentesebben telt el amúgy a december, mint ahogy szokott.  De hiányzott is, hogy nem volt karácsonyi ünnepség, nem volt adventi vásár, zeneiskola karácsonyi koncert, semmi, amihez oly nagyon hozzászoktunk az elmúlt években. A gyerekeknek is hiányzott.

Az iskolában azért a lehetőségekhez mérten kihozták a maximumot. 

Marciék videóra vették a karácsonyi műsorukat. Cukik voltak, jó lett volna együtt ünnepelni.

Milánék is megajándékozták egymást.

Mátéék pedig egy normafai fejlámpás kirándulással ünnepeltek. Nagyon tetszett nekik.

Én, miután leraktam őt a Széll Kálmánon, gondoltam hazafutok. Mivel aznap minden gyereket délben kellett elhozni a sulijából, így mást sem csináltam, csak felszálltam a trolira, leszálltam a villamosról, a fenének volt még kedve x-edjére is még bkv-zni. Az volt a terv, hogy elfutok a Margitszigetre, ott futok másfél kört, és a Rákos-patak partján hazafutok. A porszem már indulás előtt belekerült a gépezetbe, merthogy muszáj volt bemennem a Mammutba vécére. Így csúsztam egy jó negyed órát. És amikor a másfeledik szigetkörömnek a végéhez közeledtem, gyorsan kiszámoltam fejben, hogy pont akkor fogok a kietlen vasúti felüljárónál járni hazafelé, amikor már pont töksötét lesz. Az a rész viszont elég para. Elhagyatott és szemetes. Nem mertem  sötétben nekivágni. Így újraterveztem, és visszafutottam a Margit-hídhoz, hogy akkor ha már lúd, akkor megcsodálom a kivilágított Parlamentet és a Várat, majd az Andrássy úton végigtépek, és onnan a ligeten keresztül már pikkpakk, otthon is leszek. Így végül egy félmaratont futkároztam össze péntek délutánra. 

KÖSZÖNÖM szív a Batthyány téren. Csak egy béna biciklis nekitámasztotta a bringáját, és így nem lehetett normális képet csinálni róla. 

Amikor itt futok, mindig az a nóta jár a  fejemben, hogy " a híd alatt, a híd alatt, a Margit-híd alatt..."  :-) 

Azóta sütöttünk egy csomó süteményt, Marci rácuppant az All I want for Chrismast-re, és Mariah Carey- t a feleségeként tartja számon. 

Ajándékok becsomagolva. A kezdeti ötlettelenség után végül mindenkinek kerül meglepetés a fa alá, amire vágyott. Meg néhány praktikus dolog is. De erről majd külön írok. 

A futárok megérkeztek, a szentesi Jézuska is postázta idén az ajándékait. :-(  Az idei szünetben nem utazunk Szentesre. Ózdra is csak épphogycsak. 

hát így... kicsit vegyes érzelmekkel vágunk neki az ünnepnek!