2 hét

Lassan eltelik a második hét is az iskolából. És fáradunk. Már most. És hol van még a vége...
Marci reggel már mondogatja, hogy ő bizony nem kel fel, nem megy iskolába, itt fáj, ott fáj, nagyon beteg... A többiek nem mondják, de látszik, hogy nem nagyon kapta még el őket a gépszíj.
Pedig még mindig nem megyünk gőzerővel, mert Máténak ugyan beindultak a héten a zeneórái, már a hegedűjét is leporolta, ma már zenekara is lesz, és a héten már a szolfézsórák is mennek, de Milánnak még csak ma megyek időpontot egyeztetni, szóval neki eddig elég láblógatós volt.
Máté megkezdte a fociedzéseket is. Variáltunk kicsit, hogy mi legyen, mert nem nagyon fér bele, de végül csak elkezdte, mert valami mozgás meg kell, ez nem kérdés... aztán legfeljebb ha nagyon kész van, akkor kihagy egyet-egyet.
Valószínű idén bojkottálja a tanulószobát, egyelőre tesztüzem van, majd látjuk, hogy mennyire megy ez az itthon tanulás.
Marci is elkezdett a héten edzeni, bár vele még nem tudom mi lesz, mert minden edzés előtt  balhézik, hogy ő nem megy, nekem meg ehhez nincs se kedvem, se türelmem.

Az iskolában is kezd már formálódni a menetrend, jövő héten már dolgozatírások lesznek, és már a feleléseket is elkezdték.
Milánéknál egyelőre olyan felállásban megy a dolog, hogy egy gyes-ről visszajövő angoltanár bevállalta az osztályfőnökséget, és ő tanítja az angolt is. Nem olyan ez nyilván, mint amikor Orsi néni volt velük egész nap, mert Kati néni nem tud a nyakukon ülni minden szünetben, de mégiscsak van valaki, akihez lehet menni, és aki próbálja őket összefogni. A magyart, a környezetet és a matekot felosztották a meglévő kollégák között, a készségtárgyakat pedig napközis tanítók tartják. Délután meg teljes káosz van szerintem, mindig más tanár van velük. Szóval most a délelőtt úgy-ahogy meg van oldva, kérdés, hogy a tanárok meddig bírják a strapát, és most a délutáni napközis tanító pótlása égetőbb probléma lett. Még mindig bizakodunk, hogy lesz valaki...
( Már majdnem lett egy fiatal lány egyébként, csak az a nyomorult bürokrácia... mert utolsó éves a főiskolán, és átment volna levelezőre, de azt aug.31ig kellett volna kérvényeznie, és már szept. első hetét tapostuk, amikor előállt ez a helyzet... most elvileg az ig. nő a tankerülettel karöltve próbálja az egyetemet puhítani, valami méltányosságot kicsikarni belőlük, nem tudom... nem hiszek a tankerületben, meg az egész oktatási hierarchiában és papírozásban sem...)

Marci egyelőre gyűri a sulit, olyan kis cuki, gyűjtögeti a pirospontokat. Elkezdték ők is a munkát keményen. A matek az látszólag jobban fekszik neki, a vonalhúzogatást azt nagyon nem szereti, és nincs is hozzá kellő türelme. Miért érzem azt, hogy megint nem lesz gyöngybetűkkel író gyerekem? Mindegy amúgy. Nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget, mint amennyit kell. A nagyok felé is csak az az elvárásom, hogy olvasható legyen amit írnak, és helyes. Hogy karika, vagy krumpli, az engem nem érdekel. Persze ettől függetlenül törekszünk a lehető legjobbra és legszebbre.

Hát így zötykölődünk a második hét vége felé... messze van még az őszi szünet..