Balatoni nyaralás 5.2- Tihanyi Beach strand

Sokat tanakodtunk, hogy melyik strandra menjünk, miután az örvényesi kilőttük. Szóba került a sajkodi is, de végül a félsziget másik oldalára mentünk, a kikötő mellé. Olvastam korábban a neten, hogy megújították azt a partszakaszt, és hogy egy klassz, családias kis strandot csináltak oda. Én pedig nagyon kíváncsi voltam.
A legnagyobb hőségben érkeztünk, és egész baráti áron bejutottunk a kicsi, de nem túl zsúfolt strandra. Hirtelen körbenézve csak a partszakasz túlsó végén láttunk árnyékos helyet, úgyhogy oda telepedtünk le.
Rögtön evéssel indítottunk, mert farkaséhesek voltunk. egy streetfood-szerű kocsiból szereztünk mindenféle lángost. volt csokis-banános is, de azt nem merték bevállalni a fiúk, maradtak a hagyományos sós verzióknál.
Aztán már jobban esett a csobbanás is. :-)
Kicsit aggódtam, mert ahol ültünk, onnan nem messze volt egy lépcső, és amikor Máté ott bement, hogy megnézze, milyen a víz, akkor hónaljig ért neki a víz. Gondoltam, hogy húha, hogy fog itt Marci fürdeni. De szerencsére a túlvégen volt homokos, lapos bemenő, és egész egész hosszan be tudtunk menni, nem volt annyira gyorsan mélyülő. Nagyon jót fürödtünk.

És éppen amikor ott voltunk, akkor ott forgatott a Balatoni nyár. Egy kis beugróban épp a műsor főzős részét vették fel, háttérben a strand, fölöttük az apátság... sajnos a műsort nem láttuk :-(

A megszokott strandolásunkkal eltérően most nem az apátságban gyönyörködtünk a partról, hanme Füredben :-)

 Meg a Füred felől érkező hajókban

Aztán a napot vízibiciklizéssel zártuk. Igazából kajakozni szerettünk volna, vagyis a fiúk, de az pont nem volt, csak Sup volt meg bicikli.

Persze jól össze lehetett veszni rajta, hogy ki teker, ki nem, ki irányít, ki hová ül, stb...

Nekem nagyon bejött ez a strand. Olyan jó volt, hogy nem volt az a zaj, meg tömeg, ami a füredi strandon szokott lenni kánikulában.  Az már kicsit sok nekem.

Én még rátettem a napra egy hazafutással :-) Már reggel beraktam a csomagtartóba a futócuccomat, hogy majd a strandról én hazafutok. Akkor még nem gondoltam, hogy még akkor is olyan meleg lesz, hogy alig fogok levegőt kapni, meg a strandkaja sem dobott annyira az erőnlétemen, de azért csak sikerült hazaérnem Füredre, még ha nem is ez volt életem futása. Viszont amikor elváltam a többiektől, és a fülembe raktam a fülhallgatót, akkor pont Fábián Juli jazz-piknikes száma indult, amit imádok, és ez segített elindulni.

Este, Milán még le akart menni sétálni a partra, úgy mint ahogy Bibionéban is voltunk, csak mi ketten. És bár egy porcikém sem kívánta már az esti sétát, de azért jártunk egy kört, és megnéztük a sötét Balatont, és a fényeit.