A hét híre, ha nem a hónap híre, hogy ma megérkeztek a festők! Tadammm! Mégiscsak van némi remény, hogy mire beköszönt a fagyos tél, addigra felkerülhetnek a radiátorok a falra, és nem fogunk megfagyni. Hogy karácsonyra be tudjuk-e már lakni az egész lakást arra inkább nem is gondolok, nincsenek messzemenő álmaim, szoktam mondani, hogy minden napnak a maga baja, egyelőre örülünk a festésnek. A festőgárda ugyanaz, akik már jártak itt gipszkartonozni, alapvetően rendes megbízható, dolgos emberek, szépen megcsinálták a gipszkartont is. De hogy fél 8 után érkeztek, de 8-kor, amikor visszafelé jöttem az oviból, ketten már az ablakban dohányoztak, ez számomra érthetetlen. De hát apróságokon nem akadok fenn. Bár az előbb, mikor a konyhában voltam, épp elcsíptem, hogy kérdezte az egyik melós a főnit, hogy hány kávészünetet szoktak tartani. Mindezt 10 órakor, másfél órával munkával és 4-5 cigarettával és megszámlálhatatlan káromkodással a hátuk mögött. ( nem azért káromkodnak, mert vmi nem jó, alapból benne van a mondatszerkesztésükben egy-két b+ minimum , a mondat elején és a végén, plusz egyéb fűszerek) Ha nem káromkodnak, akkor zenét hallgatnak. Mikor mit, attól függ, ki választ zenét, túl vagyunk már egy fél órás tüctüc blokkon, és szólt néhány 60-as, 70-es évekbeli sláger is, az imént pedig Azok a boldog szép napokat énekelgetett az egyik, csak úgy, zenei aláfestés nélkül. Egyelőre nem döntöttem, melyik produkció jutna tovább.
Azt mondják szombatra kész. Én azért nyugtával dícsérem majd a napot :-)
És még a burkolónak is van még egy köre, ki tudja mikor.
Így viszont, hogy újra beindultak a munkálatok, beleáshatjuk mi is magunkat a részletekbe, úgymint függönykarnis, kapcsolók, lámpabúrák, szaniterek, hogy mire a festés kész, és lehet villanyt szerelni minden meglegyen.
A másik héthíre, hogy az oviban ablakcsere van! Igen, most októberben. Nem, nem az 5 hetes nyári bezárás alatt, mégcsak nem is a nyári szünetben, amikor töredék gyerek jár csupán oviba, és 2 csoportnyi szokott kábé összejönni a 8ból, és még csak nem is a jövő heti őszi szünetben, amikor ugyancsak sokak nem járnak, és egyszerűbb a gyerekek elhelyezése, hanem most, 2 héttel a szünet előtt.
Már amikor mondták, hogy október, és hogy no para, mert egyik nap kikapják a felső szintet délelőtt, délután berakják az újat, majd másnap ugyanígy az alsó szinttel is végeznek, szóval igazából csak 2, max 3 nap kellemetlenség pakolással együtt, és arra az 1-2 napra az éppen aktuális csoport leköltözik a tornaterembe. Elképzelésnek mondjuk nem volt rossz. Már ekkor eléggé szkeptikusak voltunk szülők és óvónők karöltve, mondván, ismerjük mi azt az 1 napot.
Most ott tartunk, hogy múlt hét szerdán egyszer csak leparkolt az ablakos autó az ovi előtt délután, és elkezdték a tornaterembe. Mert ugyebár arra nem gondolt senki, hogy azt a rengeteg ablakot hová tegyék le. Így a tornatermes csoportszobás elképzelés már a munka megkezdése előtt kukában landolt. Lett az, hogy csütörtöktől az emeleti csoportok a földszinten vendégeskednek, igaz ugyan hogy némileg csökkentett létszámban, mert kérték persze, hogy aki tudja, ne vigye oviba a gyereket, na de hát akkor is. Marci sem volt péntek-szombat-hétfőn. Hétfőn délután írt az óvónéni, hogy keddtől várják a gyerekeket, mert egyrészt nem várható el senkitől, hogy hetekig oldja meg a gyerekek elhelyezését egy nyári szünet után, másrészt a kisépületben az egyik nagyobb iroda-raktárszerű helyiségben kialakítottak egy átmeneti boróka csoportot. Ami kicsi ugyan, de mégiscsak külön vannak, és nem kell vegyülni idegen gyerekekkel, és mégsem annyira zsúfolt, és külön jó, hogy messze van a munkálatoktól, tehát nem a gyerekek feje fölött építkeznek napokig.
Így vagyunk most. Marcinak amúgy tökre bejön a kisépületben a kis csoport. Azt mondja szívesen maradna ott örökre. Nekem meg nosztalgia minden nap, mert Máté meg oda járt.
A többi csak a szokásos rohanás. Mindig van vmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése