Bikás park, Marcinap

Úgy alakult, hogy ma el kellett mennünk a Bikás parkba Marcival. Ez tőlünk nézve nagyjából a város másik fele, jókedvemből biztos nem mennék oda :-) De ha már így alakult, akkor rászerveztünk erre csavargós délelőttöt, és mikor végzünk, akkor Marci bemehet Feri munkahelyére délutánra. Ezer éve ígérgeti már neki, hogy beviszi, Marci meg időről-időre számon is kéri rajta.
Szóval kora délelőtt útnak indultunk, Marci némileg duzzogva jött, mert miért kell ilyen korán, ( nem volt korán 10 is elmúlt már), miért kell ilyen messze, miért nem megyünk rögtön apához, meg különben is...
Busz+metró, tök időben oda is értünk, találkoztunk, akivel kellett, majd Marci mondja, hogy na akkor fagyizzunk! Mondom, jó, majd fagyizunk is, de 1. keresni kell egy fagyizót, 2. mi lenne, ha előbb körbesétálnánk a parkot, megnéznénk a játszóteret, és utána fagyiznánk.
Nem, most, mert ma Marcinap van, azt mondtam, és akkor ő mondja meg, mikor fagyizunk, és különben is ott van egy cukrászda. És mutat egy irányba. És tényleg ott volt! Félig még zárva volt, semmi cukrászdára utaló jel nem volt a környékén sem, nem volt kitéve hatalmas műanyag fagyistölcsér, meg ilyenek, semmi. Most vagy titokban tud olvasni, vagy mérföldekről kiszimatolja a fagyit, mit egy vadászkutya.

Aztán találtunk egy ilyet:

És messziről megnéztük a bikákat is. Marci nem akart fölmenni a dombra, hogy közelebbről is megnézzük, ő aztán föl nem mászik arra a MAGAS hegyre!!!! Nemám! Nem is ment föl :-D

Ennyire volt "magas" . Egy gyengébb szánkó elakad rajta télen. :-)

Aztán nagy nehezen sikerült rábeszélni, hogy csak nézzük már meg azt a játszóteret, azt mondják, hogy olyan klassz! Na, jóóóó, menjünk, de én biztos, hogy nem fogok semmivel se játszani- dörmögte az orra alatt.

A játszótér tényleg egészen jó, egy elkerített nagy részen inkább kisebbeknek való játékok vannak, kint pedig nagy pókhálómászó és trambulin. Marcinak nagyon bejött ez a mászócucc, úgy mászott föl meg le, mint egy kis majom. Nagyon cuki volt! Én meg annyira féltem, hogy azon a műanyagkötélen megcsúszik, vagy nem kapaszkodik és leesik, hogy oda se mertem szinte nézni.

Addig-addig nem akart játszani semmivel, hogy végül alig tudtunk elindulni, mert ő még játszik. :-) Hol ezzel, hol azzal, cikázott körbe-körbe, és közben játszotta egyedül a kis szerepjátékát. Édesem, már egészen belejött az egykeségbe. Egyedül letol egy komplett focimeccset két csapattal, videóbíróval, visszajátszással, egyedül játssza a kalózos üldözést.

Ami nekem a legjobban tetszett a játszótérben, hogy a nagy része, a játékok alatti/körülötti rész gumitéglás, vagy rekortán, oldalt viszont vannak nagy füves placcok, ahová le lehet ülni piknikezni, vagy lehet labdázni, vagy bármi. De a legjobb nekem mégis az, hogy nem kell bokáig süppedni a homokban, vagy a mocskos mulcsban, mint más játszótereken, hanem gyakorlatilag szép tisztán tudtunk kijönni, és mehettünk is rögtön enni, majd apa munkahelyére. Van egyébként fizetős vécé is a játszótér mellett. ( a vesszőparipám:-) ) 

- Akkor... a játszótér megvan. Most menjünk vegyünk nekem délutánra rágcsálnivalót apa munkahelyére, együnk egy hamburgert, és már mehetünk is apához! - mondja

És így is lett.
Csak a busz épp elment az orruk előtt, majd a következő kimaradt, úgyhogy egy kőkemény negyed órát álltunk az ideiglenes buszmegállóban, egy maréknyi járdaszigeten az építkezés mellett, a déli tűzőnapon, na az nem volt annyira kellemes, de végülis túléltük.
Marcit leszállítottam Apa munkahelyére, én meg hazajöttem.
Még nem jöttek haza. Meghúzzák a napot, úgy látom :-) Végül is hóvége van, biztos sok a meló :-)I