Havas hétvége

Nem mondom, hogy nem szeretem nézni a szép tiszta fehér havat, a hóesést, a nagy pelyhekben hulló havat. Szívesen nézem az egyre fehéredő háztetőket is, vagy az autóból a havas hegyeket. De nekem az idén télen már nem igazán fűlött a fogam az elmúlt héthez. Nem szeretem a metsző hideget, és a márciusi hóesésben sem a klassz lehetőséget látom már, hogy hűdejó lehet menni szánkózni, hanem inkább teher már ez ilyenkor. És ha még azt is figyelembe veszem, hogy ilyenkorra a fiúk téli bakancsa már minden, csak nem vízálló, mert november óta már eléggé megkopott a fényük, és a sínadrágjuk sem olyan fess már, és akad rajta némi szakadás-varrás-újabb szakadás, hát kell a fenének ez a tavaszi hó.
De mivel alapvetően igyekszünk meglátni a felhők fölött a napot, és meglátni a jót, és az időjáráson meg végképp nem tudunk változtatni, így amikor Szentesre indultunk szombat reggel a szánkót is bevágtuk a csomitartóba.
És ha már velünk volt a szánkó, és a gyerekek rá is voltak izgulva nagyon a szánkózásra, így a szombat délután is, és a vasárnap délután is a szentesi Tisza parton talált minket.
A gyerekek először nézegettek ki a fejükből, hogy ez meg mi???? A visegrádi hegy, ahová szoktunk járni az ennél sokkal nagyobb!!! Na persze, de az nem is az Alföldön van :-)

Aztán végül nem is volt olyan rossz a csúszás, mert jóóóó meredek volt a gát, és jóóó csúszós. Kicsit fagyos is. Szóval végül nagyon élvezték. Leszámítva amikor összevesztek, hogy ki csúszik legközelebb és kivel, és hányszor, meg úgy egyáltalán... illetve lehet, hogy ők azt is élvezték, de én kevésbé.

Havas Tisza

Azt mondják, most már jön a tavasz. Nem is bánjuk már. Pláne, hogy most megint mindenki köhög, ki jobban, ki kevésbé, Marci már kijött belőle, Máté már kijövőben, Milán szerintem bemenőben, én olyan is-is állapotban vagyok. Szóval várlak tavasz, várlak napsütés, gyere hamar!