Dióhéjban az elmúlt napokról

Talán az volt az utolsó mondatom a múltkor, hogy Milán lebetegedett. Ő persze 2 nap alatt makkegészségesre gyógyulta magát. Én kedden este már hőemelkedéssel feküdtem a kanapé végén összegömbölyödve, és arra várva, hogy elteljen a nap, és ágyba kerülhessek. Szerdára teljesen lerobbantam. Semmire nem voltam képes csak az ágyban fekvésre, láz-köhögés-rossz közérzet, néha olyan se kép-se hang állapotba kerültem, elég rémisztő volt. Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire rosszul. Péntekre sikerült levetkőznöm a lázas állapotot, és már "csak" köhögtem. De az olyan igazi fulladozós fajta volt. Vagyis van, mert a köhögés még mindig nem múlt el teljesen. 

De hogy ne legyen minden annyira egyszerű, mert csak százezernyi dolgunk volt hétvégére, úgymint zuhanytálcát kéne választani, meg mosdót, szögletes vagy íves, merre nyíljon, mekkora legyen, nem gondoltam, hogy ez ennyire sokszempontos. Aztán ott vannak a kapcsolók és konnektorok, hol legyen, mennyi, melyik falon mit kapcsoljon, elfér-e, nem fér el. 

Marcinak péntek estére lett valami folt a mellkasán. Csalánkiütésszerű. Kezeltük. Szombatra halványult, és már el is felejtettük volna, ha estére nem lett volna a tegnapinál sokkal-sokkal brutálabb. Csupa piros lett, de csak ott, ahol előző nap nem volt az. Fenistil cseppet és kalciumot kapott, és tanakodtunk, hogy mi hozhatta ki. Először a pénteki levesre gyanakodtunk az oviban, mert azt mondták vmi különleges fűszerezésű volt. De megnéztük sima burgonyakrém levest írtak, attól elvileg nem kéne , hogy baja legyen. Aztán egyre inkább megerősödött bennem a gyanú, hogy a napokban az oviban elcserélt pulcsi lehet a ludas. Marci padszomszédjáék véletlenül a Marci pulcsiját vitték haza, és visszahozták kimosva-vasalva, és odatették a polcra. Marci pedig azt vette fel, amikor kimentek az udvarra. Szerintem ez az idegen mosószer-öblítő lehet csak a hibás. 

Vasárnapra gyönyörűszép hó esett. Még itt nálunk is. A gyerekek persze teljesen bekattantak, hogy menjünk szánkózni. Mondhatom, hogy semmi, de semmi kedvem volt kimozdulni sem, nemhogy szánkózni menni, de mivel úgyis el kellett mennünk a Praktikerbe, hát beraktuk a szánkót is a csomitartóba. Végül gyorsan végeztük a barkácsboltban, gyorsan beláttuk, hogy olyan zuhanykabin, amit egyszerűen csak meglátunk és megszeretünk, olyan nincs, így a maradékból majd választunk valamilyet. 

Így hát Visegrád felé vettük az irányt, mert a fiúk teljesen beindultak, hogy oda menjünk szánkózni, ahol tavaly voltunk. És végül igazuk volt, mert tényleg tök jó hely, pláne annak tükrében, hogy most a hegy másik oldala felöl közeledtünk, a Nagy-Villám-hegyi sípálya felől, ahol irdatlan tömeg volt, és rengeteg autó, és abszolút nem volt szimpi, így tovább is gurultunk, és a bobpálya melletti lejtőn csúsztunk pár órát. Vagyis többnyire a fiúk. Én nem éreztem magamban kellően sok energiát a szánkózáshoz. Na de a fiúk már annyira megbátorodtak, hogy egész fentről csúsztak lefelé. Olyan fentről, hogy lentől már nem is láttam őket. De nagyon szuperül lejöttek, már jól irányítanak, és hát nagyon élvezték. Csak fölhúzni ne kellene mindig azt a szánkót a hegytetőre! :-)

Marci pedig bobozott is. Ez már-már hagyomány nála :-)

A szánkó végeztével Marcinak nagyon piros lett mindene, így hazafelé még az orvosi ügyelet felé kanyarodtunk, hogy mégiscsak nézzenek rá, hogy valóban csak csalánkiütés-e vagy ez már valami egyéb. Szerencsére nem volt a rendelőben senki, így gyorsan végeztünk, még úgy is hogy elkezdtek lecseszni, hogy  miért csak most viszem a gyereket. Mondtam is majdnem, hogy minek hoztam volna korábban, hogy itt üljünk megint az influenzások között, és amikor most ugyanazt elmondta, hogy mit csináljak vele, amit már eddig is csináltam, szóval igazából most is fölöslegesen vagyunk itt, de inkább nem mondtam semmit, csak annyit, hogy most értünk rá. Mára már sokkal szebben néz ki. Holnap elvileg már megy oviba, de szerdán mindenképp, mert akkor bábszínházba mennek.

Dióhéjban ennyi történt az elmúlt napokban. De hogy mindig van valami!!!! Csak egy igazán láblógatós, könyvolvasós, sorozatnézős napot szeretnék már, betegségmentesen, csak egyet! Légyszi!!!