Betegségnapló folytatódik

Naaa.... a múlt héten sem voltam túl produktív írásilag. Nem tudom... mindig van valami... még mindig nem mondhatom azt, hogy mindenki 100%-os.
a múlt héten hétfőn-kedden Marci még itthon volt a kiütései miatt. Nem volt már vele baj, nem viszketett, nem nőtt tovább, mondjuk nem is lett volna hová, mert a legszélsőségesebb pillanatban az egész kis habteste merő pirosság volt, de szépen múlt neki, szerdán már ment oviba. Pláne ment, mert a bábszínházba mentek megnézni a Misi mókust. Sokat nem mesélt róla, csak annyit, hogy óóóó hát az nagyon jó volt, sokkal több energiát fektetett abba, hogy nyafogjon amiatt, hogy gyalog kell az iskolába menni a fiúkért, és hogy utána még hegedűre is kell menni. Beígértem neki egy automatás forró csokit, és ez a következő szerdáig megoldotta a dolgot.
Pénteken Mátét hazaküldte Angéla néni a suliból, mert állítólag hőemelkedése van/volt. Itthon megmértük, semmi. Egész hétvégén mértük, figyeltük, semmi. Azt mondja Máté, hogy 36, 1 a rekordja, mármint hőmérsékletileg. Két napig József Attila Kései siratóját szavaltam neki, hogy "36 fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám!" Hétfőn elment suliba, erre fél 10-kor már telefonált A. néni, hogy Máténak 37.7 a hője. Nemigen hittem, mert 37.7-nél Mátét már az asztal alól kéne felmosni, annyira kiüti a legkisebb hőemelkedés is, de A. néni hangja nem volt ennyire drámai. Mindegy. Hazahoztam. 36.3-t mértem. Egész nap nem volt baja, semmi. Elmentünk hegedűre, elmentünk hegedűt cserélni, mert nagyobb kell már neki, semmi baja nem volt. De ma elviszem orvoshoz, nézzen rá, adjon igazolást, és ha eddig nem volt semmi baja, akkor majd most lesz, mert tuti összeszedünk valamit a rendelőben.
Milán egyelőre tünetmentes.

Jaaaa, a legjobb, hogy tegnap tudatosult bennem, hogy a jövő héten az összes gyereknek farsangja lesz! Este gyors brainstormingot tartottunk a fiúkkal, ennek következtében Milánnak le is csaptam egy jelmezre a jófogáson, amit elvileg ma át is tudok venni. Máté ötlet híján fejet hajtott, és bevállalta Milán korábbi varjú jelmezét. Kicsit kell rajta alakítani, de legalább az alapok megvannak. Marci tűzoltó szeretne szeretni. Égre-földre keresek egy rá való, minimáláras tűzoltó jelmezt, egyelőre sikertelenül, de még nem adom fel. Ha minden kötél szakad megpróbálom rátukmálni a menő autóversenyzős jelmezt, amit tavaly nem akart felvenni. Hátha idén felveszi. Már ha jó rá még. Vagy van egy fél mikiegér jelmezem is az ágyneműtartóban. Vég-vég-végszükségben még mindig lehet focista. Bár az már volt, de majd lesz még egyszer. Mondtam már, hogy utálom a farsangot????
És azt, hogy mennyire szeretnék egy nyugis, betegségmentes, sorozatnézős, kakaót/teátszürcsölőcs napot?