Nagyon hétfő

3-ból kettő gyerek van itthon betegen, és még csak hétfő van... Milán már hétvégén is lázasodós volt, és fájt a torka. Hiába reméltem, hogy majdcsak kialussza, és ki tudjuk gyógyítani itthoni szerekkel, lázcsillapító, torokfertőtlenítő, mézestea, egyebek, sajnos még ma reggel is sírva ébredt 6 előtt, tűzforrón, és a délelőtti napsütésben förtelmesen nézett ki a torka.
Máté is hazajött a suliból délben, mert ő is belázasodott. Így nem volt kérdés, hogy mivel éppen ma 12-14 között van orvosi rendelés, és Máté hegedűórája miatt Feri ma itthonról dolgozott, nem halogattuk a dolgot, hanem autóba pattantunk, és elmentünk a doktornénihez, ahol röpke másfél órát kellett csak várakozni, mire sorra kerültünk, és a kezünkbe kaptuk a diagnózist, meg a recepteket. Jelen pillanatban gazdagabbak vagyunk egy gennyes mandulagyulladással ( Milán), és egy sima, épp csak kezdődő torokgyuszival ( Máté). Milán kapott egy adag bikaerős antibiotikumot, hogy mielőbb jöjjön ki a kórból, mert nem annyira jó egy ekkora gyulladás a sebgyógyulására nézve. Máté csak egy lájtosabbat kapott, de mind a ketten nagyjából egyformán kínlódnak.
De legalább, öröm az ürömben, hogy Milán nem akkor betegedett le, amikor már mehet majd suliba, hanem reméljük addigra letudjuk, és nem is lesz többet bajunk februárig.
Idén kicsit korán jött ez a nagy betegséghullám, mert októberig azért ki szoktuk húzni minden évben, most meg még csak szeptember van.

Reggel Orsi nénivel is beszéltem, hogy közeledik Milán nagy belépője, mire kell számítanunk, dolgozatok, felelések tömkelege, vagy mi... De mondta, hogy nem, egyelőre csak térjen vissza Milán, aztán majd szép lassan sor kerül mindenre. A gyerekek állítólag már nagyon várják, minden nap emlegetik, hogy mikor megy már.  :-) Reggel össze is futottam az iskolakapuban Milán legjobb haverjával Bálinttal, aki mikor meglátta a színes kartonokat, meg miegyebeket a kezemben felcsillant szemmel kérdezte, hogy jött Milán suliba???? Sajnos még le kellett lomboznom, de nagyon édes volt :-) Ugyanez a kisbarát azt mondta Orsi néninek, ( ő mesélte), hogy azt mondta a Bálint, hogy bárhogy is de most már jöjjön suliba Milán, majd ő segít neki közlekedni, ha kell akkor majd tologatja a széken :-) Hát nem szívetmelengető 💗
Nem tudjuk még pontosan, hogy meddig kell a kórházban gyógytornázni gipszlevétel után, de legkésőbb 9-én én már mindenképp vinném Milánt iskolába. De ha mondjuk csak szerdáig kéne visszajárni vagy ott lenni, akkor már mehetne csütörtökön vagy pénteken is. Ő már várja egyébként, de inkább csak azt, hogy találkozzon a cimbikkel, a tanulást részt nem annyira. Meg haza is akarom hordani kora délután, amíg valamennyire nem erősödik meg a lába, hogy ne kelljen ott szomorkodnia, hogy nem szaladgálhat a többiekkel az udvaron délután. De majd alakul ez. minden napnak a maga baj, szoktam mondani. Most egyelőre ebből a fránya betegségből gyógyuljunk ki.!