Marcinap, avagy menekülünk a hőség elől

A soknapos kánikula ellen már egyre kevésbé tudunk tenni itthon. Nem tudom, hogy szerencse-e vagy sem, hogy a nagyok táborban vannak, így csak Marcival kell ezt átvészelni, igaz ő látszólag jól bírja a meleget. Leszámítva, hogy éjjel csatakosra izzad, sosem panaszkodik, nemhiába, nyári gyerek. Most végre eljött az ő ideje, amikor nem kell ruhát felvenni, vagy csak minimálisat, és lehet kisgatyában, mezítláb, ahogy szeretne lenni még télen is. A nagyok meg remélem kenik magukat rendesen. Kétszer beszéltem velük, kedden és ma, és még megvannak, jól vannak, élvezik a tábort. Kíváncsi vagyok, hogy vasárnap majd hogy kapom őket vissza. Szerintem rongyosra barnulva. :-)

Szóval egy hajszálnyival egyszerűbb így Marcival. Kedden még a hétvégét pihentem ki, tegnap játszótereztünk, ma pedig elmentünk vonatozni!!!

Marci vonatozik

Olyan régen nyaggat már, hogy menjünk vonattal, hogy végül azt találtam ki, hogy ez a fincsi hőséges nap éppen jó lesz arra, hogy metrózzunk egy csomót, és felmenjünk a gyerekvasútig. 

Így is lett. 

Reggel nem sikerült annyira korán indulnunk, mint ahogy gondoltam, hogy kéne, hogy ne főjünk oda a buszmegállóba, de szerencsénk volt, mert hamar jött egy villamos, amire fel is pattantunk. Majd metró-metró, és mire a Széll Kálmán téren ( nekem Moszkva tér) kiszálltunk, addigra jól arcul csapott a hőség. 

Elsétáltunk a fogaskerekűig. Mehettünk volna pár megállót villamossal is, de nem voltam eléggé felkészült, így sétáltunk egy kicsit. 

Marci nagyon izgatott volt. Pláne, amikor már közeledtünk, és mellettünk voltak a parkoló fogaskerekűk. 

Bohóckodik

Énekelhettük volna, hogy "indul a svábhegyi fogaskerekű" :-)

A Széchényi hegyig mentünk, a végállomásig. Itt lehet átszállni a Gyerekvasútra. 

Nagy mákunk volt, mert éppen elértük a vonatot. Bár csücskös volt, mert először beálltunk a jegypénztárba, hogy jegyet vegyünk, de mondta egy kalauz kislány, hogy a vonaton is lehet venni jegyet, így gyorsan felpattantunk. A következő vonatra 1 órát kellett volna várni. 

Marci először óvatos duhaj volt, nem mert a korlát mellé ülni, nehogy kiessen. De félútnál csak megjött a bátorsága, és kipróbálta, milyen klassz, ha fújja a hűs szellő a haját. Jól esett nagyon. 

A csillebérci megálló:

Óóó nagyon klassz volt. A végállomásig mentünk, Hűvösvölgyig. Bennem volt egy B terv, hogy esetleg kiszálljunk a János-hegyen, és felmenjünk a kilátóig, de Marci azt mondta majd legközelebb menjünk oda, amikor itthon lesznek a fiúk is. Így leszállás nélkül vonatoztunk. A legnagyobb kaland az a Hűvösvölgy előtti alagút volt. Volt ám sikítozás :-)

Ott a város!

Ott meg a kilátó!

 Már nagyon bátor, már a lábát is ki meri lógatni :-)

A végállomáson van egy kis minimúzeum a gyerekvasútról. ( úttörővasútról). Marci meglátott odabent egy vonatot, és be akart menni. 100 ft-ért lehet megtekinteni a kiállítást, ahol főként régi úttörővasutas emlékek, ereklyék vannak kiállítva.

a kisvasút vonala

Elnyaltunk egy jégkrémet, feltöltöttük a vizespalackjainkat, és már indultunk is vissza. Busz-metró-busz, és már itthon is voltunk. Bár nem csináltunk semmit, csak ültünk a járműveken, mégis jól elfáradtunk, a kinti hőség után az itthoni 29 fok szinte megváltás volt. ( azóta már fölszökött 30-ra is a benti hőmérséklet. Nem annyira finom. )

Holnap reggel strandra megyünk. Aztán majdcsak lesz már valami enyhülés egyszer csak.
Egy hét múlva lesz Marci születésnapja, és 5 éve is pontugyanilyen durvameleg előzte meg a születése napját. A nyolcadikáról kilencedikére virradó éjszaka viszont szép nagy vihart kaptunk, és ezzel lehülést is. Szerintem most is így lesz.