Ma reggel olyan vizes vébés felemelt karral, ökölbe szorított kézzel üdvözölte a hírt, hogy már nem kell többet aludni, ma megy mamához.
Még várni kellett a buszra.
Annyira kis cukimuki volt, ahogy ott gubbasztott a kistáskáján, a játékmobiljával a kezében, és várta, hogy beálljon a kocsiállásba a nagy fehér busz.
És végre felszállhattak :-)
Azóta persze már meg is érkezett, minden rendben volt, ez volt Marci első hosszú buszútja, aludt is egy picit, majd nézelődött is egy kicsit, szóval jól vette az akadályokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése