2017. július 19., szerda

Marci fut

A múlt héten kezdődött az egész, amikor csütörtök délután kint voltunk a sportpályán a haverokkal focizni, és míg a fiú és az apukák fociztak, addig mi anyukák futottunk. ( futogattunk). ( Inkább beszélgettük 😜 

Nem szeretem amúgy ezt a pályát, mert teljesen gondozatlan, nem is igazi salak van rajta, hanem inkább olyan sóderféle, tele kaviccsal, szóval futásra majdhogynem használhatatlan, de mivel 2 sportpályát is bezártak elérhető közelségben, ( az egyikre csak reggel7-9 között engednek be, a másik helyén pláza épül), így nem nagyon marad más alternatíva. Marad a patakparti bicikliút, ami mégiscsak beton, és túlzsúfolt, és a messzebb lévő liget, de hát arról most nem beszélnék... hirtelen csak csúnya szavak jutnak eszembe az egészről. Hát ennyire vagyunk mi sportnemzet. Persze tudom én, hogy a pórnépnek épített minőségi futópályán, vagy bármilyen sportpályán keveset lehet akasztani, értem én... csak hát... 

De mindegy is, mert most Marciról akartam írni... 
Mikor megunta a focizást, és csak ott téblábolt a pálya körül, egyszer csak mellém csapódott, hogy akkor ő is jön velünk futni, és futottunk is együtt egy kört. 
Aztán legközelebb, amikor mentem futni, akkor megint rákapcsolt, hogy jön velem. Na még csak az kéne, gondoltam magamban, most amikor végre kezdek visszarázódni, és kedvileg meg kondícióilag is lassan visszatalálok a régi énemhez, én FUTNI akarok! De azért megígértem neki, hogy majd hazajövök, és elmegyek vele külön. Beleegyezett, én meg abban reménykedtem, hogy majd elfelejti, vagy legalábbis meggondolja magát. De nem! 
Úgyhogy levezetésképpen még letoltunk két házkört. Marci rém boldog volt. Hozta a kis lépésszámlálóját is. :-) 


Fut
Aztán másnap már kora délután elkezdett nyaggatni, hogy menjünk futni. De hát olyan baromi meleg volt. Vártuk haza Apát, hogy majd akkor megyünk, amikor megjön. Végül nem bírtuk kivárni és elindultunk, és szerintem majdnem 1 km-t lefutott. 2 házkört is mentünk, meg még a játszótérig meg vissza.

Tegnap a gigalvása után azt gondoltam, hogy majd jól megfuttatom, hogy el tudjon este aludni. De tegnapra elfáradt, és csak 1 kört akart. :-)


Olyan kis gyagyás :-D
Este már mondta is, hogy neki megfájdult a lába a sok futástól.

Ma már itthon van Milán, most már biztos nem lesz olyan nagy a kísértés, hogy velem jöjjön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése