Levendulakereső üzemmód indul- Tihanyi miniséta

Másnap, vasárnap, Tihany felé indultunk. Érkezésünk előtt egy héttel volt a tihanyi szedd magad levendula, és azt gondoltuk, hogy talán nem pusztították le annyira a bokrokat, hogy ne lássunk egy kis levendulát. Hiszen pont levendulavirágzáskor nem látni levendulát az már milyen!
De sajnos tévedtünk, vagyis erősen naivak voltunk, amikor abban bíztunk, hogy lesz még a levendulaföldön levendula. Mert volt ugyan, néhol, de nem az a képeslapminőségű látvány tárult a szemünk elé, amiben bíztunk, hogy majd ott lesz előttünk a tengernyi bokor levendula, és mi meg csak nézzük. Nem, egyáltalán nem. Vagyis a bokrok ott voltak, de a nagy lilaság nem volt sehol. :-(

De ha már eddig eljöttünk, és mivel nem volt további terv, a falu felé kanyarodtunk, és leparkoltunk a zsúfolt parkolóban a város szélén. Mi eddig mindig hajóval jöttünk Tihanyba, nekem teljesen új volt, ez a nagy autós tömeg. Két órányi parkolásra dobtunk be pénzt, és elindultunk fölfelé. 

Bár reggel nem nézett ki olyan melegnek az idő, de így déltájban erősen sütött a nap a fejünkre ahogy hömpölyögtünk a tömeggel. 

Persze Tihany mindig szép, de a fiúk nagyjából a második lépéstől fagyiért kezdtek el nyávogni, Marci nem akart lábon jönni, mert neki "nagyon fáj a lába", Feri érthető módon nem akarta a napsütésben hegymenetben nyakba venni, úgyhogy csak a folyamatos nyűglődést hallottam a fülemben, ami eléggé csökkentette a falu élvezeti értékét. 

Az Apátság felé menet elhaladtunk a helyi óvoda mellett a Visszhang-domb szomszédságában. Hogy ez mennyire fantasztikus hely! Elképzeltük milyen klassz lehet itt óvodásnak lenni, a villaszerű, tihanyi-jellegű  Balaton-panorámás házban. Az udvara maga a csoda! A ház előtt, Balatonra néző fedett teraszon asztalok és székek, az udvaron szép zöld gyep, hatalmas árnyat adó fák, kis pancsolómedence. Fényévekre van ez a mi fővárosi főútra néző félig gumitéglás, félig poros tikkadó bokros udvarunktól. ( nem készült róla kép. A képzeletetekre van bízva. 😉)

Fönt kaptak persze fagyit, és mivel még volt idő a parkolójegyünkből, így mi lefelé indultunk a Belső-tó partjára, ahol fentről valami lovaskocsiversenyt láttunk, és annyi időnk még pont volt, hogy lemenjünk körbenézni, meg vissza.

Lógnak a levendulák.

És ha már szembe jött egy turista tábla, akkor elhatároztuk, hogy az egyébként is listás új Apáti-hegyi kilátót majd ebből az irányból fogjuk megközelíteni, hogy ne legyen olyan unalmas :-) De ez egy másik nap, és másik történet. 

Kicsit bámészkodtunk a tó partján, majd indultunk vissza a parkolóba. Várt ránk a következő úticél, mert nem adtuk fel, hogy mi még itt levendulát fogunk látni, ha törik, ha szakad. :-)