10 nap Balaton.
Nem voltam igazán ráhangolódva még erre a nyaralásra, kevés volt az idő Csehország után regenerálódni, élményt feldolgozni, és közben rákészülni a Balatonra. Jut eszembe, még a Csehországos hazautunkból is van egy elmaradásom....
Szóval épp csak szusszantunk egy kicsit, a mosógép gőzerővel dolgozott, és szerencsére az a hatalmas villámlós esőzés, ami a hazautunkat kísérte nem tartott ki a további napokra, így éppen jó volt a hőmérséklet, és még a ruhák is száradtak. :-)
Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a hagyományokhoz híven esőben indultunk neki nyaralni. Szombat délelőtt itt Budapesten csak úgy folyt le a teraszon a víz, így nem kapkodtuk el az indulást. Nem is tudtuk volna, hiszen a fele holminkat még a szárítókról kapkodtam le szombat délelőtt. De mire útra keltünk dél körül, addigra már nem esett szerencsére, és Füredre érkezvén is szépen sütött a nap, még ha nem is volt éppen kánikula, így a fiúkat nem nagyon lehetett lebeszélni arról, hogy délután csobbanjanak egyet a vízben. Őket nem zavarta sem az, hogy felhők takarták el a napot, sem az, hogy majdnem belefagytak a vízbe. Én, ha jól emlékszem, kedden voltam képes először térd fölöttig belemenni a vízbe, és csütörtökön volt az, amikor tisztességes strandolást mertem művelni. Onnantól viszont tényleg remek volt minden, az idő is, és a víz is.
Az idei nyaralás abból a szempontból volt igazán különleges, hogy Fannikáék is velünk nyaraltak. A távolság miatt az unokatesók ritkán találkoznak, és nagyon aranyosak voltak így együtt. A fiúk nagyon istápolták Fannikát, és nagyon érdekes volt, hogy még Marcika is olyan kis jámbor lett mellette :-) Szegénykémnek biztos jó volt, hogy nem ő volt a legkisebb...
Leszámítva az első hűvösebb napokat, és azok sem voltak annyira borzasztóak, szerencsések voltunk, mert egy napot kivéve, minden nap stranddal tudtuk zárni a napot. Na meg városi sétával. Ami sajnos most nem volt olyan üdítő, mint szokott. A vébé miatt teljesen beépítették a sétányt. Konténerek, fémrácsok, lelátó a vizen, a kikötő fele is le van zárva, ott is undormányos konténerek sorakoznak, a rózsalugasban dettó. Csalódottak voltunk, én mindenképpen, a szép vitorlásos kikötőből most semmi nem volt... :-( Élvezhetetlen volt. A sétány túlsó felén is még gőzerővel megy a munka, a parkoló teljesen föl van túrva, a mélygarázsnak még híre-hamva sincs, pedig állítólag készen lesznek mindennel. hát öööö... biztos így lesz, ha ők mondják...
Persze találtunk már útvonalakat, ahol nyugodtan lejárhattuk a vacsorát, mert hát Füred mindenképpen szép, és megér egy sétát arrébb is, csak hát az mégsem a naplementés Balaton. 😪😭
 |
Persze volt csúszdázás. Marci teljesen rákattant, és két napig mást sem akart csinálni csak csúszdázni. Állítása szerint lecsúszott vagy 500-szor :-)
Volt, amikor még nem volt annyira meleg víz...
Hosszú percekig tudtak nagy egyetértésben alkotni...
Persze volt elmaradhatatlan kürtőskalácsozás is :-)
 |
És az utolsó napokban rákaptak a "mélyvízre", és veszettmód ugráltak be a medence széléről. Be-ki, be-ki, és újra és újra, és nem fáradtak el, nem unták el, különösen Marci volt nagyon lelkes, pedig neki aztán se a lába nem ért le, és úszni sem tud, de ez zavarta a legkevésbé.
Szóval nagyon tartalmasak voltak a napjaink. Kirándultunk is. Sokat. Majd jövök és mesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése