Kopaszi-gát és apa munkahelye

Jó ideje mondogatta már Feri a gyerekeknek, hogy majd egyszer, egy megfelelő napon beviszi őket a munkahelyére, és megmutatja, hogy dolgozik. Kívülről már sokszor láttuk, amikor a Rákóczi-hídon (lánykori nevén Lágymányosin) megyünk át, akkor mindig felkiáltunk, hogy ott van apa munkahelye!!!! De belülről még sosem láttuk. A nyár jó alkalomnak bizonyult egy ilyen vendégeskedésre, de ez a fránya nyár hát nem eltelt, husss, máris augusztus vége van, pedig még csak most jöttünk haza az évzáróról. Össze kellett kapnunk magunkat, és azt találtuk ki, hogy akkor péntek délután elvillamosozunk Feriért a munkahelyére, körbenézünk, és azután sétálunk még egy kört a Kopaszi-gáton.
A fiúk be voltak sózva. Ezt onnan lehet tudni, hogy a szokásos 10-15 figyelmeztetés, hogy most már "öltözzettek, készüljetek, induljunk" helyett, elég volt kétszer szólni, hogy haladjunk, mert bezár apa munkahelye. ( nem zár be amúgy, de ők ezt nem tudják)
1-es villamossal mentünk. Ez megint csak egy nagy kaland, mert először is ott van az izgalom, hogy vajon új villamos jön-e vagy régi. Ezen kellemesen el lehet vitatkozni( értsd: össze lehet veszni), az a villamosig tartó úton, hogy ki milyennel szeretne menni, mert az egyértelmű, hogy legalább 1 mást akar, mint a többi. Végül odafelé éppen bent állt egy új vili a megállóban, aminek éppen piros volt a lámpája, úgyhogy gondolkodás nélkül még az utolsó utáni pillanatban fölpattantunk rá.
Másodszor azért is nagy kaland az 1-es, mert ha a 2-esre azt mondta, hogy Duna-panorámás vonal, akkor az 1-es az stadionpanorámás, mert 3 stadion mellett is elmegyünk, és meg is állunk, a Puskás Ferenc stadion, ami most ugyan le van bontva, de az Aréna is hűűűű-kategóriás a fiúknál, aztán az ugyancsak épülő MTK stadion, ami már majdnem kész, és persze ott van a Groupama Aréna, vagy ahogy Marci hívja "Bödés stadion". Szóval nagyon izgi. :) A Dunán áthaladás mindezt már nem nagyon tudta überelni.

Aztán a fiúk megszállták apa munkahelyét. Mindenki beleült a székbe, és nagyon dolgozott. Minden irodába benéztek, ( egy ember volt már csak ott péntek délután rajtunk kívül), kiittak egy negyed palack vizet, mert olyan maguknak eresztős volt, mint a gyógyszertárakban, és az baromi vicces. Elmentek vécére, ahol nem tudom, mi volt olyan szórakoztató, de csak a vihogást hallottam odakintről, és már mentünk is.

A bicikli alakú  biciklitároló

Nem sűrűn járunk a Kopaszi-gátra, van már vagy 6 éve is, hogy ott voltunk Milán még babakocsiban volt, azt tudom. Amíg nem ment át a hídon a villamos, addig nem volt olyan egyszerű megközelíteni, mint most, pedig most is elég sokat kell még a megállótól caplatni, mire ténylegesen ott vagyunk. Szóval eléggé kimaradt nekünk ez a gát.

Rögtön meg is rohamoztuk a Duna partot, ahol úszkált néhány kacsa, a parton voltak napozók, a vízen néhány kajakos, és minden csendes volt, és idilli, egészen addig, amíg mi meg nem érkeztünk. Mert ahogy megérkeztünk, a fiúk őrült kavicsdobálásba kezdtek, aminek akkor kellett véget vetnünk, amikor elkezdték megcélozni a kacsákat. Majd megengedtük, hogy beleálljanak bokáig a vízbe, csak hogy megnézzék, hogy mennyire hideg, vagy mennyire nem az. Ennek akkor kellett véget vetnünk, mikor Máté a többedik figyelmeztetés után ( értsd: legalább 10-szer szóltam, hogy ne menjen beljebb) féllábon egyensúlyozott a combig érő vízben ruhástól, mindenestül. Na ekkor ki lettek parancsolva a vízből, és el a víz mellől minél messzebbre.

Aztán végigmentünk a sétányon, odafelé a nagyon klassz hídrendszeren, visszafelé a sima köves úton. Nagyon szép hely ez a gát, hát ha még nem lett volna egy merő stressz az egész, hogy mikor fordulnak bele a vízbe, mikor esnek át a híd kötélkorlátján, satöbbi... szóval tök jó. Alap esetben klasszul ki lehetne ülni valamelyik bár teraszára koktélt szürcsölgetni és naplementét nézni, de nekünk most nem erről szólt ez a történet.

Tornamutatványok

Visszafelé futóversenyeztek.

Futóverseny

A kapunál persze már egyik sem bírt jönni. Főleg Marci adott ennek hangot. Aztán Milán is duzzogott egy sort, hogy nem mentünk be a Barba Negrába koncertre. Mikor mentünk a villamoshoz már jöttek a tömegek az esti koncertre, és a színpadon is ment már valami. Aztán megint jött a milyen villamossal menjünk téma. Most régivel mentünk, amin megint volt kinek duzzognia. Végül csak hazaértünk. Ez a nap is eltelt.