A megnemnézett várrom és a kiesett fog

Egész véletlenül akadtam rá a boskovicei várromra a neten, és úgy megörültem, hogy végre valami olyan, amit még nem láttunk itt Csehországban. Leomlott várakban nem bővelkedik az ország, legalábbis amerre mi eddig jártunk, arra nemigen volt egy sem. Úgyhogy nagyon rákészültem lélekben, hogy ez biztos klassz lesz majd.

Aztán másképp lett.

Ahogy megérkeztünk, előkaptam a hátizsákból egy kis madárlátta kakaóscsigát. Még hazai, otthonról hozott, de még mindig frisspuha hatású. A fiúk kiéhezett farkas módjára vetik rá magukat. A második falat után látom, hogy Máté a szájában turkál. Le is torkolom, hogy mit csinál már megint, meg hogy hányszor megbeszéltük már, hogy kezünket nem tesszük a szánkba, evés közben meg pláne nem, és tessék... mikor lehajol, és felvesz valamit a földről. Tadámmm, kiesett egy foga. Megint. Talán a nyolcadik? Már nem is tudom. A felső jobb kettes. De igazából nem is ez a hír, hanem az, hogy már MEGINT kiesett Csehországban egy foga!!!! Ahányszor eddig itt jártunk mindig kiesett neki 1, vagy 2. Itt esett ki a legeslegelső is. Milán persze elkeseredett, hogy neki meg sosem fog kiesni egy sem. Tény, hogy jó sokáig bírják a fogai, de nem gondolom, hogy tejfogakkal fog majd lediplomázni. 

Még amikor parkolót kerestünk, akkor kilestük, hogy merre kell majd indulni a vár felé, így könnyű dolgunk volt, csak át a főtéren, föl a hegyoldalon, és kész. A városban valami zenei fesztivál volt, 2 napos, pont ezen a hétvégén. A kastély és a vár között csak úgy hemzsegtek a fesztiválozók, mindenhol ücsörögtek, sörözgettek, itt-ott szólt valami zene, ilyen sátor, olyan sátor, jó hangulat. Pár száz métert kellett csak fölfelé gyalogolni, nem volt vészes, de a gyerekek látványosan kínlódtak még ettől is. 

Milán lemaradva búsong a fogai miatt. 

A várhoz érve viszont rá kellett jönnünk, hogy sajnos ezt nem fogjuk tudni megnézni. :( A fesztivál miatt ugyanis le volt zárva, vagyis csak fesztiválkarszalaggal lehetett bemenni, és azzal is csak akkor, amikor épp volt bent valami koncert. Én eléggé elszontyolodtam. Vetettünk pár pillantást a fölénk magasodó várfalakra, kattintottunk párat, és a srác a kapuban rólunk is csinált egy képet a megnemnézett várral, és ennyi. Dolgunk végezetlenül battyogtunk vissza lefelé. :(

Biztos klassz lett volna

Egy kis várfalról ugrálás. 

Viszont ha már így alakult, akkor a lenti fesztiválsátrak egyikében vettünk meleg ennivalót, (isteni káposztalevest) meg kávét, a fiúk még egy jégkrémet is elnyaltak. Közben valami cseh rockzenekar adta arrébb a talpalávalót. :) Jó volt végülis, hangulatos volt. 

Vissza az autó felé még csatangoltunk kicsit a városban, zsidó negyed, zsinagóga.... és mivel a fiúk már eléggé odavoltak, így arról, hogy hazafelé még a Morva-karszt felé kerüljünk egy kicsit, mert az innen már nincsen messze, és az olyan klassz hely, hogy jó lett volna még egyszer kicsit beszippantani azt a friss levegőt, és megcsodálni a tájat... na erről letettünk, és inkább hazafelé indultunk. 

A hazaút legnagyobb kalandja az volt, hogy igazoltattak a rendőrök. Eddig ez még sosem fordult elő. És persze kis volt égve az egyik izzónk, ami rendszerint kiég, ha itt vagyunk Csehországban. Nem ért minket váratlanul. De nem volt semmi gáz. 

A fiúk hazáig aludtak, így Meziriciben még kimentünk a főtéri koncertre, amit Marcinak beígértünk. Marci nagy koncert rajongó. Hát a koncertről mit is mondhatnék... furcsa volt, de végül is nem volt annyira rossz. :)