Dicséretek

Van egy olyan szokás az oviban, nagycsoportban, hogy második félévben nem mindig az óvónéni mond déli mesét, hanem 2-3-szor egy héten a gyerekek is. Mátééknál is volt ilyen, csak ebből Máté kimaradt, mert nagycsoportban hazajárt ebéd után. De Milán szeret az oviban lenni délután, mert akkor van ideje játszani a haverokkal. A délelőttök nagyon gyorsan elmennek, és vagy a csoportban van valami "munka", vagy valaki mindig van valamilyen foglalkozáson. (logopédia, fejlesztő torna, kézműves fejlesztés, stb...). Szóval Milán nem úszta meg :)

A múlt héten hétfőn volt ő a soros. ( Tudom, nem vagyok mostanában elég uptodate)

Szerencsére pénteken már szóltak neki az óvónénik, hogy hétfőn majd ő fogja mondani a mesét, készüljön. Hát Milán készült is becsülettel. Először nem tudta, hogy mivel is álljon elő. Teljesen mindegy amúgy, mit mond, lehet ott helyben szabadon kitalált mese is, lehet hosszú, lehet rövid, bármi, amiben a gyerekek jól érzik magukat. 

Több mesét is javasoltunk neki, hogy mondjon el egy Boribont, vagy Annapetit, vagy a három kismalacot, végül a Három nyúlra esett a választása. 

Félig meddig már tudta a mesét, mert volt egy időszak, amikor Marcinak ez volt a kedvence, és akkor egy nap többször is el kellett neki olvasni. Szóval nem a nulláról indultunk, de finomítani, rutinosítani azért kellett egy picit. Vasárnap este elolvastuk párszor, és kétszer elmondta Milán egyedül, itt-ott kellett csak kisegíteni. 

Másnap reggel úgy ébredt, hogy képzeljem el, alvás közben megtanulta a mesét! 

Mondtam neki, hogy vigyük be a könyvet, és akkor bele tud nézni, ha elakad, vagy az óvónéni tud neki segíteni, de ha nem is jut eszébe szó szerint, akkor az sem baj, mondja úgy, ahogy eszébe jut. Nem akarta bevinni a könyvet, azt mondta nem kell. Hát jó. Így váltunk el. Kis nyuszikám,  nagyon be volt sózva. 

Délelőtt elmentem az ovi előtt, és épp kint voltak az udvaron, váltottunk pár szót. Azt mondta picit izgul. 

Nagyon sokat gondoltam rá aznap. 

Délután, mikor mentem érte, az udvaron voltak. Kati néni az udvar túlsó végéből jött oda, hogy elmondja, hogy Milán annyira, de annyira ügyesen mesélt, hogy ő még ilyet sosem látott, sosem hallott, hogy egy nagycsoportos kisgyerek ilyen hosszú verset, ilyen szép hangosan, hangsúlyosan végig tudjon mondani! Teljesen odavolt, nem győzte dicsérni. Azt mondta, úgy megtapsolták a többiek, hogy csak na!  Milán persze csak úgy szerényen fogadta a gratulációkat. :) 

Kati néni még két nap múlva is mindig felemlegette, hogy hát milyen szépen mesélt, hát ő azt sosem fogja elfelejteni, hogy azt videóra kellett volna venni. 

Szilvi nénivel jó pár nap múlva találkoztam csak, talán csütörtökön, és akkor is már fél lábbal kint voltam az ajtón, amikor utánam szólt, hogy jajj, hát tudja, hogy Kati nénivel már beszéltünk, de hát ő is el szeretné mondani, hogy az, ahogy Milán mesélt, az valami csoda volt! Tátott szájjal hallgatták ők is, meg a gyerekek is. 

Nem mondom, hogy nem esett jól, csak egyelőre nem tudom én ezeket a hatalmas dicsérethegyeket jól kezelni, mindig úgy érzem, hogy ilyenkor valami idióta bájvigyor ül ki az arcomra. Gondolom, nem csak így érzem, hanem így is van. De hát majdcsak belejövök, ha sok ilyenben lesz részem :)

Aztán, még ugyanazon a napon, múlt hétfőn, délután Angéla nénivel is váltottam pár szót, míg a fiúk fociedzésen voltak. Pár sablonos mondat után Angéla néni is azt kezdte el mondani, hogy ez a Máté, hát teljesen kinyílt, és olyan ügyesen szaval, olyan szépen mondja a szerepét az anyák napi műsorban is, hogy hihetetlen! Angéla néni szavait idézve: "Nagyon tehetséges ebben Máté, higgye el anyuka, úgyhogy a jövőjére nézve érdemes az ezirányú továbbtanulást is fontolgatni, mert tényleg nagyon jó! " Nagyjából ugyanazt a bárgyú vigyort tudtam hozni itt is, mint az oviban. És erre a napközis tanító néni is ráerősített, hogy igen, ő is úgy látja, hogy ez a fajta szereplás ez tetszik Máténak, hogy jól érzi magát a szerepben, lubickol bennük, élvezi a szereplést. Mondta is Angéla néni, hogy a júniusi suligálán főszerepet fog adni Máténak a színdarabban, mert annyira jó. 

Hát tessék. Miből lesz a cserebogár. :) Máté, akinek az ovis szereplésekkor a hangját is alig lehetett hallani, most az egész iskola,  és a szülők előtt főszerepet fog játszani! Nagyon -nagyon büszke vagyok Rá! 

Úgy gondolom, hogy ez javarészt Angéla néninek (is) köszönhető, aki mindig bátorítja, dicséri, és látja benne a lehetőséget, és amolyan teher alatt nő a pálma módszerrel tolja mindig előrébb egy picit. Minden téren, nem csak a színjátszás területén. 

Másnap mondta Máté, hogy amikor próbáltak, azt mondta neki Angéla néni, hogy annyira jól csinálja, hogy biztos, hogy majd ebből fog később megélni, mert nagyon tehetséges! Aztán hogy igaza lesz-e Angéla néninek, az majd kiderül 20 év múlva. Az nyilván múlik rajtunk is, hogy mennyire hagyjuk, mennyire engedjük, vagy mennyire tudjuk kibontakoztatni és továbbfejleszteni a tehetségét. 

Jövőre úgyis el kell gondolkodnunk rajta, és döntenünk kell, hogy hogyan tovább, 4-dik után tudunk-e váltani, akarunk-e, vagy csak 6-dik után, és hogy hová. És akkor akár még valami drámatagozatra is jelentkezhetünk, ki tudja. 

Lehet, hogy az ifjú Darvas Ivánt melengetjük éppen itthon :) Én már látom is Liliomfi szerepében :)