Anyák napja Milánnal

Jajjj, tudom, hogy már kezdek unalmas lenni... de most is csak azt tudom mondani, hogy úúúúgy odavagyok a csillag csoportért! Olyan tüneményesek, olyan ügyesek, olyan bájosak, és OLYAN nagyok!!!! Döbbenetes, hogy 3 röpke év alatt mekkorát nőttek, és a hajdan volt icipici szégyenlős kiscsoportosok most szép csilingelő hanggal éneklő nagycsoportosok. 1 hónap múlva búcsúznak az óvodától. Ez a tegnapi anyák napi ünnepség jó kis bemelegítés volt a könnycsatornáinknak. :)

Azt szeretem a csillagos óvónénikben, hogy még a várakozás nehézkes pillanataiban is  tudják foglalkoztatni a gyerekeket. Míg érkeztek az anyukák, a gyerekek már szépen felöltözve körjátékkal melegítettek be a műsorra. Majd amikor kivonultak, hogy bevonuljanak, addig mindenféle anyukás dalok szóltak a magnóból, amiktől már alapból mindig sírok. Hát így vonultak aztán be a gyerekek, igazán nem volt nehéz dolguk, hogy mindenki sírjon és nevessen egyszerre, anyukák, nagymamák, óvónénik, dadusok, mind. 

A műsort egy éneklős résszel kezdték. Ezeket a körjátékokat játszották akkor is, amikor a lengyel óvónénik itt voltak, csak akkor még táncoltak is. Most a táncos részt nem adták elő, azt majd ballagáskor fogják. Kati néni mesélte, hogy borzasztó büszkék a gyerekekre, mert nagyon lelkiismeretesen készültek, tanultak, és hogy a lengyel óvónénik külön kiemelték a Csillag csoportos gyerekek előadását, amikor a kerületi oktatási vezetővel találkoztak. Kati néni már ekkor is a könnyeivel küszködött. Mi is.

Jöttek a gyerekek, és gyönyörű szépen tényleg öröm volt hallgatni őket. És olyan bátran, olyan szépen hangosan daloltak, hogy csak na.
Nem mertem az egészet egyben levideózni, mert csak 12 percnyi videóhely volt a kártyán, és nem tudtam, hogy a mese, amivel készültek, milyen hosszú lesz, mert Milán nem mondott róla semmit, de azt szerettem volna egyben felvenni. Így csak egy-egy részletet csíptem ki.

Aztán egy Sehány éves kislány-szerű mesét mondtak el. Hát ez valami elképesztően aranyos és kedves volt. A mese közben hol nevettünk, hol sírtunk, vagy mind a kettő egyszerre, nehéz volt a lábamon megtartani a kamerát, ahová azért tettem, hogy stabil legyen. Hát nem lett az. :)
Nagyon-nagyon hosszú történet volt, de Milán ( és még szinte mindenki) az egészet kívülről tudta. Láttam, ahogy menet közben motyogta az orra alatt.




Ezen kívül még  vagy 5 verset is elszavaltak elénk kuporodva és még énekeltek is párat. Szem nem maradt szárazon. Majd saját készítésű sütivel vendégeltek meg. Nagyon jól nézett ki, Milán behabzsolta az egészet, épp csak megkóstolni tudtam. :)

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna? 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 Rozmaringos ablakomban,
táncot jár a napsugár,
füsti fecske csőre koppan,
hírt hozott a kismadár.
Azt csicsergi fecskenyelven,
megrázva a kis fejét:
nagy vidáman ünnepeljem
jó anyámnak ünnepét.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Nagymamáknak

 
Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.
Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 A műsor végén sorra ölelgették az óvónénik a gyerekeket. Olyan jó volt ezt látni, és olyan szomorú is, hogy mindjárt vége ennek az igen szép időszaknak. Kiszakad a burok, ami ebben a csoportban körbe vette őket. Hiába a kedves tanítónéni, az  már mégsem óvoda. Nehezen emésztem ezt meg, tudom. De hát mit tehetnék? Milánka is nagyfiú már.