Februári suliváró

Talán az egyik legjobb suliváró volt pénteken, ha nem a legjobb! Igaz, most (is) ott volt Milán egy jó pajtása az oviból, és így jó hangulatban telt az a bő másfél óra, de egyébként is nagyon klassz volt. Milán már nagyon-nagyon várta, már jó egy hete azt énekelgette, hogy "legyen suliváró, legyen suliváró!" Mindezt a bulibárós zenére. Rém vicces egyébként. 

Lassan, nagyon lassan, kezdek hozzászokni, hogy így havonta egyszer az iskola pad mögött látom Milánkát. És olyan kis aranyos, olyan lelkes, szuperül jelentkezik, amikor tudja a találós kérdésre a választ, és szépen dolgozik, amikor bohócot kell összerakosgatni. Úúúúúgy szeretne már iskolás lenni! Ezt el is mondja minden nap, vagy minden másnap. 

A délután kicsit mélypontja a Józsis bácsis horgászverseny volt, amikor is Milánnak nehezen jöttek össze a halak. Nem volt egyébként egyszerű a feladat, és a bosszantó az volt, hogy szemben a kislányoknak végig segítettek a negyedikesek, és persze hogy ők kifogtak egy csomót. Milánék meg küzdöttek becsülettel. Ezen kicsit elszontyolodott, de a második körben tudott szépíteni, és hamar megvigasztalódott. Mire pedig kiléptünk a terem ajtaján már el is felejtette. 

A napot Orsi néni táncházával zártuk. Milán nagyon jól ropta, nem hiába, az oviban tanulnak néptáncot Szilvi nénitől, mondta is, hogy a csárdást ő már tudja táncolni :) Tudta is, csak ő rogyasztott be szépen, ahogy kell, két lépés között. 

Milán nagyon fel volt dobva amikor vége lett. Hazafelé végig csak fecsegett, hogy milyen jól érezte magát. És továbbra is ragaszkodik Orsi nénihez, sőt még inkább, mint eddig.
Azt mondja, csakis Orsi nénihez szeretne menni, senki máshoz. Mert ő aranyos.
- És a cipője is elég szép volt!- állapította még meg pár perccel később.

Hát úgy tűnik nincs mit tenni, Milán kimondta a végső érvet :)