Hétvégi szánkózás

Szombat este csodaszépen elkezdett esni a hó. Késő volt már, már minden gyerek aludt. Szerintem ez a legjobb része a havazásnak, maga a hóesés. Amikor a sötét ablakból lehet nézni, ahogy szép csendesen hullik, és apránként fed be minden útszélen parkoló autót. Mondtam is Ferinek, hogy úgy tűnik, holnap szánkózás lesz a program, hiszen micsoda szerencse, hogy végre nem hétköznap esik, hanem hétvégén, és gondtalanul lehet neki örülni, nem kell rohanni a suliból oviba, meg ide-oda.

Úgyhogy, amikor másnap reggel fölkeltünk, akkor máris elkezdtünk készülődni. Már a reggelivel együtt készítettem oda az ebédet is, hogy mire hazaérünk, akkor már ne nulláról kelljen indulni, hanem csak a majdnemkészről. 

Még a múltkori havazásnál mesélte pár iskolás anyuka, hogy kint voltak a ligetben a Király-dombon szánkózni, és milyen jó volt. Mi ugyan már jó pár éve itt lakunk, de még sosem voltunk a Király-dombon szánkózni, eszünkbe sem jutott, meg hát írtam már korábban, hogy az elmúlt 3 évben nem szaggattuk rongyosra a szánkónkat. De most eljött az ideje, hogy mi is kipróbáljuk. 

A szánkónk persze ennyi gyereknek már bőven kicsi. Most, hogy leszereltem róla a karfát, így ráfér 2 gyerek szűkösen, de 3 már semmiképp. Sérelmezték is a skacok, hogy miért nincs nagyobb szánkónk, vagy legalább még egy. Hát miért... eddig nem igen volt rá szükség. Lehet, hogy ez után sem lesz. Mindenesetre a télvégi kiárusításon hátha hozzánk vágnak egy másikat.  Vagy a télvéginek már vége van? Na mindegy. 

A dombhoz érve már nagyon izgatottak voltunk. Azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy ilyen korán mentünk, de voltak nálunk fürgébbek is, így vasárnap délelőtt már jó sokan álldogáltak fenn a domb tetején. Kicsit bemelegítettek a fiúk a lankásabb részen, majd felfedeztük a meredekebb, göröngyösebb részt, és azon toltuk tovább. Felváltva ültek/ültünk fel a szánkóra kettesével. 

Nem nagyon emlékszem, hogy gyerekkorom óta siklottam-e le lejtőn szánkóval, de az érzés, az most is ugyanolyan jó, mint akkor volt. Eszembe is jutott nem egyszer a jó kis ózdi "szánkózóhegy" (domb?), ami az évek során eléggé összement. Szerintem leszánkóztuk az oldalát. Mindenesetre biztos, hogy nagyobb volt régen, mert amikor a hosszú siklás után fel kellett húzni a szánkót, az már eléggé keservesen ment egy félnapos szánkózás után. :) Hány szánkót törtünk ott össze, te jó ég! 

Most nem törtünk szánkót, szerencsére. Kisebb is ez a domb, mint az volt, és a fiúk is kezdő betyárok még szánkózás terén. Bár volt néhány borulás, de még azt is élvezték. 

Az idő teltével a pálya már egyre inkább egy fagyott saras terep volt, semmint havas, de jól csúszott, és ez volt a lényeg. Szerintem az igazi havas lejtőt még az este leszánkózták az igazán szemfülesek. 

Fölfelé battyogva

Füligvigyor

Az autóhoz visszafelé persze megint összevesztek, hogy ki üljön a szánkón. Hogy ne legyen olyan nagy a bánat, Mátéval, a lemaradóval hógolyózni kezdtünk. Hát ez nagyon tetszett neki. Végül a többiek is becsatlakoztak.Mondjuk Marci, a nyárigyerek, hát ő nem nyúlt önszántából a hóhoz, inkább csak tisztes távolból nézte ahogy dobáljuk egymást. 

hóangyalok :)

Máté pedig itthon, amíg elkészült az ebéd, apával még egy helyre kis hóembert is összedobott az udvaron. Igazán fess lett, a kis nyaksáljával és a répaorrával:) 

Az idén igazán kitettünk magunkért, szánkóztunk, koriztunk, hógolyóztunk, megint szánkóztunk, hóember is pipa, most már tényleg jöhet a tavasz!