Még a hét elején azt találtam mondani a fiúknak, hogy majd csütörtökön strandolunk. Közben kiderült, hogy ezen a héten minden cimbi máshol van, és valahogy a türelmem is kicsit kopófélben van ezen a héten, így szerda körül már inkább nem mentem volna, mint igen. Persze a fiúk nem felejtenek. Végül csak beadtam a derekam, és fogcsikorgatva, de elindultam velük a strandra. Jajjj, mennyire nem volt kedvem az egészhez!
Az idén megint visszapártoltunk a Bvsc strandjára, több okból. Egyrészt, szerintem aki nem jár oda, nem is tudja, hogy ott van egy hátsó strand rész, ezért nem szokott nagy tömeg lenni még a legnagyobb melegben sem. Másrészt pont olyan a medencéje, hogy minden gyereknek jó, mert az elején Marci is vígan elvan, hátul pedig a nagyobbak is tudnak labdázni. Plusz van még egy mély úszómedence, de oda nem mehetnek egyedül.
Tegnap nagyon fura volt, mert tök kevesen voltak, alig lézengtek emberek, és ahogy telt az idő, rajtunk kívül már csak 4-5 ember úszkált. Minket mondjuk nem zavart, hogy volt hely bőven. :)
Máté meg Milán egész végig úszóversenyeset játszottak. Olyan csapkodással voltak... még szerencse, hogy az a pár ember tudott kellő távolságot tartani.:) Marci is úszott. Meg kellett fogni a pocakja alatt, és úgy kapálózott meg csapkodott a kezével ő is. Irtó édes volt!
- Marci, nem labdázunk?
- Nem , úszom, úszom!
- Én ededül!Én ededül!
Elengedem, persze lesüllyed. Kivadászom a vízből.
Törölgeti a szemét.
-Vizes lett szemem!
Focitábor alatt Milán mindig nyafogott, hogy adjak neki pénzt, mert a strandon van büfé. Persze nem adtam nekik, mert mindent kaptak és vittek amire szükségük volt, meg olyat is, amire nem, szóval el voltak látva mindennel, de megígértem neki, hogy ha majd együtt megyünk a strandra, akkor majd veszünk valamit. A múltkor, mikor sokan voltunk, elfelejtettük. Vagyis nekem egyszer eszembe jutott, de annyira szépen játszottak, hogy csak azért, hogy vegyünk valamit a büfében nem rángatom ki őket a medencéből, ráadásul el is indítottam volna ezzel egy lavinát.
Szóvá is tette Milán hazafelé, amikor eszébe jutott, hogy nem vettünk semmit, pedig megígértem.
Most viszont nem felejtett, és behajtotta a jégkrémjét. Szimpla, bárhol máshol is kapható jégkrém volt, de azt a boldogságot :) És Máté is megkapta a hőnáhított calippoját. Az elmúlt napokban vettünk párszor jégkrémet, és Máté mindig ilyet szeretett volna, de vagy nem volt, vagy lebeszéltük róla, de most végre! És milyen nagyon finom volt! Pedig az volt bennem, hogy az csak valami vizes vacak. De nagyon finom volt és hűsítő. Lime-osat választott, mert az volt zöld :)
 |
| Napozik |
Végül nagyon jól sikerült a délután. Igaz a karom úgy fájt estére, ahogy Marcit 100-szor szállítottam át a medence egyik végéről a másikba úszás címén, de legalább megvolt a kartornám is. Az integető izmaim úgyis nagyon le vannak eresztve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése