Harmadjára

Szülőin voltam tegnap délután. Marcién!!!! Döbbenet. 

Az A terv szerint nem is akartam erre elmenni, mert minek. Már kétszer meghallgattam, az óvodai életről szóló igazgatói beszédet, és mivel idestova 5-dik évünket tapossuk ugyanebben az oviban, semmi újat nem reméltem. 

Aztán végül mégis úgy alakult, hogy elmentem, mert a csoportbeosztásokat nem tudták az értesítők átvételekor megmondani még, és erre a szülőire ígérték, hogy meglesz. 

Én aztán nem is nagyon faggatóztam korábban, de nem is hallottam másoktól sem, hogy tudnák, mi a helyzet egészen tegnap délelőttig. Amikor azonban olyan híreket is kaptam, hogy olyan csoportba is kerültek gyerekek, ami nálam a sohaazéletbennem kategória volt, és korábban szó sem volt arról, hogy ott is lesznek kicsik. Szóval az egész délelőttöm és a fél délutánom ráment az idegeskedésre, és azon agyaltam, hogy mit csináljak majd, ha esetleg oda kerülne Marci, de valahol meg titkon meg reméltem annyi protekciót az elmúlt évek miatt, és hogy alapvetően  viszonyban vagyok az ovival, hogy ha egy mód van rá, akkor figyelembe veszik a kérésemet. 

Szerencsére már a szülői elején kiderült, hogy akik kérték magukat valahová, azoknak az igényeit sikerült teljesíteni, így nagy kő esett le a szívemről. Ezután már nem volt  más dolgom, mit nézegetni a körülöttem ülőket. Én a hátsó sarkban, az ablak alatt ültem, jól ráláttam mindenkire. Nem volt nehéz kiszűrni az elsőovis szülőket :) Míg én két sort írtam fel a noteszomba, az óvoda nyitvatartását, mert azt mindig elfelejtem mikor nyit, (szerencsére erre az infóra nem is volt eddig szükség, és remélhetőleg eztán sem lesz, de ki tudja), a másik pedig, hogy aug. 31-én játszódélelőtt lesz a kicsiknek. Addig voltak, akik bőszen körmöltek és oldalakat írtak tele, mint ahogy én is tettem annak idején a legeslegelső ovis szülőimen. Sok minden változott azóta, egy valami nem, az érzés, hogy mit keresek én itt. Ez mostanra annyival bővült, hogy mit keresek én már megint itt??? Valahogy még mindig nem érzem életszerűnek azt, hogy Marci óvodába megy. Pedig... Sosem fogom már megszokni, hogy nőnek ezek a gyerekek, mint a gomba.

De most új löketet kaptam. Most, hogy sikerült a kívánt csoportba bekerülni, és Marci ősztől a Boróka csoport oszlopos tagja lesz, pöttyöslabda jellel, most nagyon optimistán állok a jövő felé, mert tudom, hogy jó lesz! Nemhiába, már két éve kinéztem magamnak (Marcinak) Ica nénit a folyosón, pedig akkor Marci még fasorban sem volt oviilag.

A tegnapi igazgatónős beszéd utáni mini csoportszülőin minden eddigi nemlétező kétségem is elszállt, és azt hiszem kiváló két óvónénit sikerült idén is találnunk. 

Úgyhogy már nincs már hátra, mint Marcival kicsit rágyúrni az őszi ovikezdésre. Legfőképp szobatisztaság terén, amire egyelőre random módon mutat csak hajlandóságot, de akkor viszont lekap magáról mindent, és Milán bugyogóját veszi fel. Szóval van mit finomítani még rajta.