Délelőtt alkotóműhelyt rendeztünk be a teraszon. A Nagyok ügyesen festettek is egy-egy képet. Marcit hasztalan próbáltam meggyőzni, hogy az ecsetet ne nyalogassa, hanem fessen vele, hiába. Ragaszkodott az ecsetnyaláshoz.
Máté Ruminit rajzolt, amikor éppen a cápákkal küzdenek a mentőcsónakban, miközben a Szélkirálynőt megtámadókkal is harcolnak. Jobb oldalon pedig a hegytetőn lévő vár és a hozzá vezető kavicsos út látható, ahol végül menedéket találtak.
Eközben én:
Délután pedig egy tál pattogatott kukoricával az ölünkben szurkoltunk a vízilabdás csajoknak.
Ha közben nem kellett volna milliószor rászólnom hol az egyikre, hol a másikra, vagy békítőbírót játszanom, vagy ha Marci nem hisztizett volna be 10 percenként, mert nem mehetett ki, vagy mert nem vehette elő a porszívót, stb... akkor egy egész jó kis nap lehetett volna. De mivel túl sok a ha, így inkább azt mondom, túléltük.
De jó neked, hogy otthon lehetsz velük!
VálaszTörlésPersze, ez sem fenékig tejfel, de....no érted te! :)
Igazad van!
Törlés