Ízelítő Máté anyák napi ünnepségéből

Tegnap volt Máté csoportjában az anyák napi ünnepség, ami annyira, de ANNYIRA szép, kidolgozott, megható és megmosolyogtató is volt egyben, hogy még most is a hatása alatt vagyok. Jövök majd részletekkel, egyelőre csak egy verset mutatok az elhangzottak közül, mielőtt el nem felejtem, mert tegnap este hiába kerestem nem  találtam, de ma reggel gyorsan elszavaltattam Mátéval. 

Íme:

Édesanyám születése napján


Ünnep napot mutat ma a falinaptár lapja,
Ma van a mi édesanyánk születése napja.
Kisöcsém már fut a rétről, nagy csokor a karján,
Hát én mivel lephetem meg anyukámat születése napján?

Nem sokáig töröm fejem,gyorsan kitalálom,
Tortát sütök! - mint Ő nekem nevem napján nyáron.
Megsütöm én egy - kettőre, vagy az olyan nagy dolog?
Hogy is szokta édesanyám, majd csak erre gondolok.

A kamrában szép sorjában,ott van minden ami kell,
Fútok érte az sem baj, hogy még csak székről érem el
Cukor,tojás,vaj,dió,csokoládé - jaj de jó -
Már én ebből harapok, csak egy pici darabot.

Ezt most ezzel elkeverem,azt amazzal meggyúrom,
És most persze, de nem mégse, mi lesz ebből nem tudom?
Nem mondom el mit vesződtem, egész álló délután,
Hogyan maszatoltam össze, kezem, arcom és ruhám.

Sejthetitek mi a vége, elkészült a torta végre!
Nem mondom, hogy csodaszép lett,mert egy kicsit odaégett,
Kicsit eldőlt, kicsit ragadt, a tányérra odatapadt.
Oldalán egy barna folt, nem volt szép, de torta volt!

Végre - végre itt az este, most jött haza anyuka!
Kisöcsém régóta leste, a csokorral elé ment a kapuba.
Én - futottam a tortámért izgatottan, igyekeztem ám nagyon,
S mire anyukám belépett, ott állt már az asztalon!

Nem vallottam mégse szégyent, nem is értem gyerekek,
Édesanyám képzeljétek, levágott egy szeletet.
Rám mosolygott, s annyit mondott: látott ő már sok szép tortát,
És sütött is eleget, de ilyen jó pompás ízűt, soha - soha nem evett!