Anyák napja Mátéval

Majdnem az utolsó utáni pillanatban érkeztem, pedig egy fél órával később is kezdték, mint szokták. A gyerekek már a folyosón tolongtak, szál virággal a kezükben, amit ott sebtiben a kezembe is nyomott Máté. Törökszegfű volt, mint tavaly is. Le is törött az egyiknek a feje, mint tavaly is, de ez az én bénaságom. 

Máté nem sok mindent mesélt magáról a készülődésről, egy verset ugyan elmondott itthon már hetekkel ezelőtt, de nem fecsegett többet, úgyhogy nagyon izgatottan vártam a műsorukat.

Lehuppantam az egyetlen még szabad székre, az ajtó mellett. Hangulatalapozásként anyáknapjás dalok szóltak a magnóból. Elég könnyfakasztóak voltak, pláne hogy akarva-akaratlan eszembe jutott, hogy ez az utolsó ovis ünnepségünk Mátéval, ha a búcsúztatót nem vesszük. Pedig hát nem volt az olyan régen, amikor először léptük át a küszöböt kéz a kézben, és ismerkedtünk közösen az ovival. 

Milyen kis picikék voltak akkor még! 

A legelső anyák napi ünnepségen nem voltunk ott, mert  éppen akkor voltunk Franciaországban, de a következő években mindig ott voltunk, ezzel együtt hármon. 

Aztán egyszer csak bevonultak a gyerekek énekelve, kézenfogva, és olyan szépek voltak, és olyan nagyok, és , és, és.....

Énekeltek és verset mondtak, négyessével-ötössével álltak ki, és úgy mondtak egy-egy versszakot, de mindenki tudta az egész verset elejétől a végéig.  Olyan ügyesen, szépen, hangosan szavaltak, még Máté is, aki egyébként nem szokott ilyen szituációkban hangadó lenni.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű, ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.
Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged, angyal szelídséged,
odabújni hozzád, megölelni téged.

 Aztán volt, amikor csak a fiúk mondtak verset. Egy vicceset, de találót.

Szénási Miklós: Anya

Tegnap foci közben
olyan nagyot estem:
mind a két térdemen
meg is sebesültem.

Csak ültem, zokogtam,
potyogott a könnyem.
Ám akkor szólt egy hang:
éppen jókor jöttem!

Anya volt , ki mindig
időben érkezik
Lehet bármi gondom,
biztos, hogy ő segít.

Anya süt, anya mos
anya mindenhez ért.
Anyát úgy szeretem,
nem adnám semmiért.

Aztán volt egy táncos blokk, amikor párban táncoltak, és szerintem nagyon komoly volt! Csárdáslépések, polka, lányforgatás, minden volt. Gondolom a féléves néptáncnak is köszönhető ez. Máté ugyan kicsit nehezen hangolódott rá a lépésekre, de aztán belejött, csak azt már pont nem vettem fel. 

Végül pedig elmondták az előző posztban írt tortás verset, amit azóta Máté már vagy háromszor elszavalt itthon elejétől a végégig, és nem tudom megunni. Szerencsére ő sem unja még. És annyira ügyes mondja, hogy élmény hallgatni. Olyan ügyes!

A nagymamákat is köszöntötték:

Donászy Magda: Nagymamának

Anyák napján, mikor a nap felkel,
Nagymamám elé állok sok- sok szeretettel.
Édes jó anyámat felnevelte nékem.
Most értem fárad, mint anyámért régen.
Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva várom.
Nála jobb nagyi nincs is a világon.
Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta,
Mintha, mindnyájunknak édesanyja volna.
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel,
Őt is felköszöntöm hálás szeretettel.

Nagyon klassz műsor volt, nagyon ügyesek voltak mindannyian, és látszott, hogy sokat készültek. Állítólag a ballagásra is nagyon készülnek, de arról sem nagyon tudunk semmit, mi szülők, csak hogy a szomszéd tánciskolából jönnek át hozzájuk moderntáncot tanítani, és hogy az ünnepségre az ünneplő mellé még egy fellépőruhát is vinni kell. Nagyon kíváncsi vagyok!

Máté rajza rólam. Az én anyukám mesét olvas felirattal :)