Mélyponton

Duplán is. 

Máté tegnap a déli szieszta közben elkezdett pityeregni. Azt hittem valami baja van, mármint testi, de nem, azért pityergett, mert ő nem akart uszodába menni, nemhogy aznap, de soha többet, mert utálja a mélyvizet, mert hideg, és majd megfagy. Nagyon sajnáltam szegénykémet. Próbáltam vígasztalni, bátorítani, hogy majd megszokja, majd jobb lesz, és hogy csak azt a pár hosszt kell kibírni, mert aztán úgyis átjönnek a kismedencébe, és akkor megmelegszik. Bármennyire igyekeztem, nem nagyon sikerült meggyőznöm. Sírt, és kérlelt, hogy ne menjünk soha többet. 

Persze ezt így nem lehet. Mondtam is neki, hogy a meglévő bérletet mindenképpen le kell járni, mélyvíz ide vagy oda. Nem volt boldog. 

Egész úton hullámokban nyafogott, én pedig már mindent kitaláltam, hogy jobb legyen neki, hogy majd jó alaposan lezuhanyozunk úszás előtt, meg hogy majd fentről nagyon fogom figyelni, meg hogy koncetráljon a feladatra, és akkor kevésbé fog fázni, de látszólag hasztalan volt. 

végül sírva mentünk le a medencetérbe, ahol András bácsi is kicsit vigasztalta, és próbálta bátorítani. Jó fej volt, mondta neki, hogy ő is szokott fázni a mélyvízben, de már megszokta és már nem is tűnik fel neki, meg ilyesmik, meg hogy ússzon ügyesen, és akkor majd bemelegszik. 

Máté Kriszti néninek is elsírta a bánatát, de ő sem tudott ehhez a történethez többet hozzátenni, csak annyit, hogy szerdán nem fognak a mélyvízbe jönni, nekem pedig muszáj volt felmennem. De mikor felértem, Máté még mindig a parton pityergett. Majd egyszer csak Kriszti néni betette a vízbe. Nem tudom, mennyire volt ez jó, érzésre gondolom, hogy nem nagyon, de Máté onnantól kezdve ügyesen dolgozott, rótta a hosszokat, hol hason gyorstempóval, hol háton. Ügyes volt. 

Mikor végeztek, kérdeztem Mátét, hogy na milyen volt. Azt mondta a végére már nem is fázott egyáltalán, és nagyon boldognak tűnt. 

Remélem, a következő mélyvizes úszásig túl lesz rajta. Beszéltem K. anyukájával, ők is járnak úszni, és azt mondta, K. is nagyon fázott eleinte, és ő is mondogatta, hogy nem jó, de aztán megszokta egyszer csak. Remélem, Máté is megszokja majd. 

És hogy ne legyen ennyire egyszerű a tegnapunk, estére borzasztó rosszul lettem. Már délben is eléggé odavoltam, de akkor azt hittem, csak álmos vagyok, de délutánra már a hideg is rázott. Az éjszakám úgy telt ahogy, reggel alig bírtam megmozdulni, és még most is nagyon fáj a medencecsontom. Szerencsére délelőtt tudtam kicsit pihenni, mert Marci is szunyókált egy fél órácskát, és talán már megmaradok, csak nagyon nehezen tudok menni. Csütörtökön lesz az ovis farsang, és még van egy-két dolog amit meg kell csinálnom. Bárhogy is leszek ma meg holnap. Ez a heti terv.