Farsang van, farsang van

Annak ellenére, hogy már hetekkel ezelőtt tudtuk, hogy ki mi lesz a farsangon, ( Máté Rumini, Milán Miki egér) és el is kezdtük időben beszerezni a kellékeket, nem én lennék, ha nem az utolsó napra maradt volna a dolgok lényegi része, azaz a tényleges kézműves munka. Az utolsó napos alkotást én még megspékeltem egy kétnapos lázzal és aligélek életérzéssel, amit igyekeztem magamban minél mélyebbre ásni tegnap délelőtt, amikor elég nagy fizikai fájdalommal is járt a varródobozt elővenni a fiókból. Végül csak elővettem, és nekiálltam, és rá kellett jönnöm, hogy fejben ugyan már milliószor végiggondoltam, hogy mit hogy fogok csinálni, hiszen csak egérfület kell csinálni, meg egérfarkat, meg Milánnak egy sárga cipőzsákot, hát mi az nekem, igazán semmi, gondoltam. 

Milán kapott kölcsön egy tök tuti, igazi disneyonice-os mikiegér fület, csak hát kék-zöld volt, így azt be kellett vonni feketével. És mivel annyira szuperül nézett ki, ezért elkezdtem Máténak is keresni valami hasonlót, vagy legalábbis valami megoldást, hogy milyen anyagból lehetne egy ilyen kupakot a fejére szabni, mert a hajpánton egérfül megoldástól eztán már ő is határozottan elzárkózott. Találtam is egészen véletlenül egy eladó ugyanolyan disneyonice-os fület, ráadásul a belvárosból, jó megközelíthetőséggel, és még időben is. De a csaj nem volt annyira egyszerű eset, sokadik telefonálásra sikerült csak elérni, és még így is csak második időpontegyeztetéssel sikerült az üzlet, akkor sem zökkenőmentesen, de egy egérfülért mindent :) Így Máténak is lett tuti egérfüle, amit csak szürkével kellett bevonni. A legnagyobb bajom Milán cipőzsákjával volt, amit egyszer kicsire csináltam, aztán nagyra, majd bevettem belőle egyszer majd még egyszer, végül ráfogtam, hogy jó lesz az úgy, ez csak egy cipőzsák!

Végül minden elkészült, és jöhetett a ruhapróba, és készítettem is pár igen aranyos képet az egérkéimről. Ami viszont mind egy szálig elszállt az sd kártyáról még gépre töltés előtt, a többi ezervalahányszázzal együtt, amik szerencsére már mentve voltak, így csak néhány kép ment az éterbe nyom nélkül, legalábbis remélem.

A ruhapróbát így később megismételtük.

Milán elvileg mosolyog :)

Háttérben az elfoglalt Marcival

Ma reggel két kis egérpalántával vonultam az oviba. Én eléggé meg voltam illetődve, hiszen Milánnak ez az első farsangja, Máténak meg az utolsó itt az oviban. Nem mondom, el is szorult kicsit a szívem, ahogy néztem az ajtóból a nagycsoportos csapatot. Nemrég még olyan kicsik voltak!

Pláne nagy volt a kontraszt, hogy a nagycsoport után rögtön a kiscsoport felé vettük az irányt, és a Milán csoportjának a többsége tényleg kicsike, nem úgy mint Mátééknál, náluk a lányok valahogy olyan hosszúak, és néhány fiú is már igen-igen magasra nőtt.

Máté hozta a szokásos kezdetben szégyenlős formáját, de azért lassan oldódott, és rögtön le is telepedtek a kanapéra megnézni a kistáskájából a térképet, meg a vascsöppentőt. Aztán gyorsan mindenki lőtt néhány képet, készült csoportkép is, és már kezdődött is a mulatság.

Lássuk csak... merre is van az a kincs...

Milán, aki itthon még azt mondta, hogy nehogy már egész nap jelmezben legyen, mire a csoportajtóba értünk teljesen meggyagyásodott, és nagyon elemében volt. Nagy sikere volt a Mikiegér jelmezének, ami igen-igen jól állt neki, szerintem is :)

Milán az oviban

Gyagyáskodik és reggelizni készül

Összességében azt hiszem az idei jelmezek mindkettőjüknek telitalálat volt. Nagyon passzolt hozzájuk, egyszerű is volt, de aranyos is, készen is vettünk hozzá ruhadarabokat, de varrtam is hozzá kiegészítőket, (kicsit népmesei hoztam is meg nem is :)), és leginkább az a legjobb, hogy ők maguk találták ki, ők választották, és ezért szerintem jól is érzik magukat a bundájukban :)

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

 Álljon a bál, amíg állhat. 

 nyaggassuk a citerákat. 

 Körbe-körbe! csak vidáman! 

 Maszk nélkül, meg maskarában....