Tegnap este szomorúan konstatáltuk valamennyien, hogy bizony vége a téli szünetnek, és mától újra vissza kell rázódnunk a régi kerékvágásba. A fiúk mondjuk nem voltak annyira bánatosak, mint én, persze eldobtak egy-egy "nem akarok oviba menni"-t, de nem éreztem semmi komolyságot mögötte, bezzeg én.... napok óta nyalogatom a sebeimet, mert nagyon nem akaródzik nekem visszaszokni a hétköznapi mókuskerékbe. Lehet, hogy túl sok volt nekem a szünet? De mindegy is... ma reggel a fiúk kicsit álmosan ugyan, de hang nélkül ugrabugáltak az óvodáig. Ez a lényeg. A többit meg majd megszokom újra.
De hogy még egy kicsit töltődhessek a szünet örömeiből vissza is ugrok az időben, mert Milán szülinapjáról még nem emlékeztem meg.
Szentesen 29-én ünnepeltük az ifjú 4 évest. Nagyon büszke volt, és nagyon örült, hogy ő az ünnepelt. Ennek úgy percenként hangot is adott, és Máté orra alá dörgölte, hogy ma neki van szülinapja, hogy ez az ő tortája, hogy most őt ünnepeljük, és hogy most hozzá jönnek a vendégek. Hát nagyon aranyos volt a lelkesedése!
a tortára is csak húúúú-zott, meg háááá-zott, és minden marcipánt, minden gyertyát megszámolt, hogy annyi-e amennyinek lennie kell, mert ő bizony 4 éves!!!!
Szülinapi ajándékként mind a ketten görkorcsolyát kaptak, amit persze rögtön fel is próbáltak, és először csak a szobák között lavíroztak vele, majd kint az udvaron-utcán is gyakoroltunk. Szerencsére remek tavaszi görkorcsolyázós idő volt :) A kezdeti bizonytalanságok után nagyon gyorsan fejlődtek, és érezhetően egyre ügyesebbek és bátrabbak voltak. Máté már gyakorlatilag egyedül lépeget, néha-néha lök is magán egyet. Hamar rá fognak érezni a trükkjére, és bele fognak jönni azt hiszem. Még néhány alkalom, és én is beszerezhetek egy görkorit, hogy tudjam őket követni.
Jaj, nekem is nagyon nehezen indult a nap....szerencsére a gyerekeknek kevésbé....no, majd alakul!:-)
VálaszTörlés