Tavaly volt az első alkalom, amikor Milán kérésére a szülinapján strandolni mentünk. Idén már kérnie sem kellett, magától értetődő volt neki is és nekünk is, hogy Milán szülinapján, amolyan ünneplésként, előszilveszterként, és évzárásként megint elmegyünk a makói Hagymatikumba.
Ebéd után indultunk, azt feltételezve, hogy a skacok majd kicsit pihennek az autóban. Aludtak is valamennyit, igaz, közel sem eleget, de amikor felébresztettük őket a parkolóban, akkor nem volt egyiknek sem ellenvetése. Talán Marcit kivéve.
A fiúk pikkpakk úszóbugyira vetkőztek, és már a vízben is voltak. Marci az elején nehezen aklimatizálódott. Álmos volt, fáradt volt, és csak bújni volt kedve. Máté rögtön a vízsugár alatt termett, és nem is láttam eztán belőle sokat.
Én a jeles alkalomból egy szaunajegyet is kaptam a fürdőjegyem mellé, így én amint vízbe raktam a skacokat és lőttem pár párás fotót, a szaunavilág felé vettem az irányt, és rongyosra izzadtam magamat a gyógynövényes szaunában.
Én a jeles alkalomból egy szaunajegyet is kaptam a fürdőjegyem mellé, így én amint vízbe raktam a skacokat és lőttem pár párás fotót, a szaunavilág felé vettem az irányt, és rongyosra izzadtam magamat a gyógynövényes szaunában.
Mire visszaértem Marci már a tocsogóban tocsogott, a nagyok már túl voltak néhány csúszáson, és mély vizet követeltek, így aztán átvonultunk a középső élményrészbe, és nagyjából itt töltöttük el az ott töltött idő nagyobb részét.
Máté már ügyesen boldogul akkor is, ha nem ér le a lába, Milánnak még kell a karúszó, de már őt sem zavarja, ha víz alá kell mennie, sőt volt, amikor direkt kereste a lehetőséget, hogy víz alá bukhasson. Míg tavaly a csúszda volt a legnagyobb ász, és a "mélyvízben" nem nagyon szerettek lenni, most egyértelműen a "mélyvíz" volt a favorit. Az össze medencét körbejártuk, sodródtunk, kettéváltunk, összetalálkoztunk. Milán időként odavetette a nagyvilágnak, hogy neki ma van a szülinapja, és ez most az ő szülinapi strandja :) Hát azt hittem ott zabálom meg a fürdőnadrágos farával együtt!!!
Máté Ferivel sordófolyósózott, meg egyebek, mi pedig Milánnal és Marcival keltünk útra.
Milánnak a fénybarlang tetszett a legjobban, aminek nagyjából annyi a lényege, hogy viharhangokat ad, dörög, villámlik, és felülről esik az eső, közben pedig mindenféle színnel világítják meg a vizet. Kábé 150-szer mentünk át a kék-sárga-piros-zöld-fehér vizen Milánnal, annyira élvezte. Én, Marcival a bal karomon nem annyira, de mivel semmiképpen nem akart beleülni a sárga úszógumiba, muszáj volt ölben cipelni. Hát nem mondom.... víz ide vagy oda, fél óra után erősen éreztem a 10 kilóját a karjaimban.
Hogy szép keretet adjunk a napnak, a strandolást csúszdázással fejeztük be, Vagyis a fiúk. Én szaunával. Marci pedig a játszósarokban ténykedett, végkimerülésig.
Csúcsszuperül éreztük magunkat!!!! Már nagyon várom a következő év végi strandolást, amikor már Marci is jobban ki tudja venni a részét a buliból!
Farkaséhesen és hullafáradtan mentünk haza, ráadásul brutálködben, szinte az orrunkig sem láttunk. Egyikünket sem kellett altatni.
Azt hiszem idén is rendesen megünnepeltük Milcsikét!
Máté már ügyesen boldogul akkor is, ha nem ér le a lába, Milánnak még kell a karúszó, de már őt sem zavarja, ha víz alá kell mennie, sőt volt, amikor direkt kereste a lehetőséget, hogy víz alá bukhasson. Míg tavaly a csúszda volt a legnagyobb ász, és a "mélyvízben" nem nagyon szerettek lenni, most egyértelműen a "mélyvíz" volt a favorit. Az össze medencét körbejártuk, sodródtunk, kettéváltunk, összetalálkoztunk. Milán időként odavetette a nagyvilágnak, hogy neki ma van a szülinapja, és ez most az ő szülinapi strandja :) Hát azt hittem ott zabálom meg a fürdőnadrágos farával együtt!!!
Máté Ferivel sordófolyósózott, meg egyebek, mi pedig Milánnal és Marcival keltünk útra.
Milánnak a fénybarlang tetszett a legjobban, aminek nagyjából annyi a lényege, hogy viharhangokat ad, dörög, villámlik, és felülről esik az eső, közben pedig mindenféle színnel világítják meg a vizet. Kábé 150-szer mentünk át a kék-sárga-piros-zöld-fehér vizen Milánnal, annyira élvezte. Én, Marcival a bal karomon nem annyira, de mivel semmiképpen nem akart beleülni a sárga úszógumiba, muszáj volt ölben cipelni. Hát nem mondom.... víz ide vagy oda, fél óra után erősen éreztem a 10 kilóját a karjaimban.
Hogy szép keretet adjunk a napnak, a strandolást csúszdázással fejeztük be, Vagyis a fiúk. Én szaunával. Marci pedig a játszósarokban ténykedett, végkimerülésig.
Farkaséhesen és hullafáradtan mentünk haza, ráadásul brutálködben, szinte az orrunkig sem láttunk. Egyikünket sem kellett altatni.
Azt hiszem idén is rendesen megünnepeltük Milcsikét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése