Újra ovi

Már tegnap elkezdtünk visszarázódni az itthoni hétköznapjainkba, és rögtön egy olyan reggellel melegítettünk be, amikor Máténak 8-ra , de inkább még 8 előtt oviban kell lennie, mert 8-kor tornájuk van a tornateremben. Ahhoz képest, hogy nem vagyunk nagyon jók a reggeli készülődésben, és többnyire veszekedés, sürgetés, és kapkodás a vége, most egész jól ment minden, igaz a fiúkat ébreszteni kellett 7-kor, de simán beértünk időre, sőt még Máté kiesett fogait is sikerült eltenni, mert anélkül nem mehettünk oviba.

Nem mondom, hogy nagyon várták volna fiúk az ovit, Milán a múlt héten konkrétan sírt, hogy ő nem szeretne menni soha többet, amikor beharangoztam neki, hogy egy hét múlva bizony újra oviba kell majd menni. Persze Máté is rákontrázott, hogy ő sem akar menni, adta Milán alá a lovat. Aztán az első sokk után lenyugodtak a kedélyek, és egész vasárnapig nem is volt az ovi téma nálunk. Vasárnap este pedig már semmiféle ellenszegülést nem mutatott egyik gyerek sem, igaz lelkesedést sem nagyon, inkább amolyan néma beletörődés látszott az arcukon. 

Végül azzal sikerült őket feldobni, hogy majd megmutatjuk, hogy milyen szépeket rajzoltak Csehországban, meg a fogakat is, és ez végül hatott. 

Máté mondjuk úgy álldogált a küszöbön tegnap reggel, mint aki most jár először az óvoda környékén is, csak állt, csak állt, és még véletlenül sem lógott be még a cipője orra sem küszöbön belülre. Végül csak bement. A torna után rajz foglalkozásuk volt, egy mesét kellett lerajzolniuk. Valami rókásat. Elfelejtettem a címét. Ma reggel pedig Máté is bevitte a rajzait megmutatni, és nagyon tetszett neki, és nagyon megdícsérte, hogy milyen szép színes rajzokat csinál most már. Van most megint egy rajverseny, "Élet a szivárványvárosban" a címe, mondta is Ibolya néni, hogy esetleg még gyorsan be lehetne adni egy rajzot, mert pont a Máté csapásvonalába vág a téma, házak, közlekedési eszközök, emberek, stb... Máténak tetszik az ötlet, azt mondta, rajzol majd valamit. Csütörtökre, vagy péntek reggelre kéne, nem tudom, elkészül-e addigra a mű. Ha nem , az sem baj, persze. 

Iskolás dolgokról is sikerült váltanom pár szót az óvónővel, és több minden szóba került, ezekről majd egyszer írok is talán részletesen, de a lényeg, hogy Ibolya néni szerint jó választás lehet, ha a matematikai vonalban gondolkodunk, mert szerinte is nagyon ügyesen, gyorsan, és helyesen gondolkodik és számol Máté. Örültem neki, hogy ezt akkor egyformán látjuk, és gondoljuk, mint ahogy azt is, hogy Máté habitusából adódóan, hogy inkább visszahúzódó, mintsem a társaság középpontja, hogy nemigen szeret szerepelni, hogy magától nem válaszolna véletlenül sem, csak akkor ha kérdezik, szóval ezek miatt, és nem a képességei miatt, nem biztos hogy jó lenne neki egy "versenyistálló" jellegű iskola. Én is így látom, egyébként.

Milán nagyon ügyes volt tegnap reggel is, és ma is. Hoztuk újra a szeptember elejei simán bemenős formát, kíváncsi vagyok, ezúttal meddig fog tartani. Délben mentem érte, és először nem is láttam, hogy hol van, és már éppen azon gondolkoztam, hogy vajon mit is adtam ár aznap reggel, hátha szín alapján jobban be tudom azonosítani, mikor egyszer csak a csoport túlsó feléből szinte repült az ölembe. Jól érezte magát, tetszett neki újra az ovi. Szilvi néni pedig agyondícsérte, hogy hihetetlen ügyes és kreatív, és megmutatta, hogy aznap gyurmával ismerkedtek, de nem volt különösebben semmiféle feladat, hogy valamit formázzanak belőle, csak gyűrögették, nyújtották, lapították, ki mit. Milán pedig formázott egy szemüveget :) 

Ma reggel Milán is bevitte a rajzait megmutatni, és Szilvi néni rögtön bent is tartotta őket, hogy akkor ezeket kitenné a falra. Délben aztán láttam is, hogy az ajtó melletti kis komód oldala tele van ragasztva a Milán rajzaival :)

Nagyjából ez az elmúlt két nap mérlege. Sok feladat és tennivaló vár ránk az elkövetkező napokban, hetekben, de a kedvünk töretlen :)