Magunk mögött hagyva Trebicet Telc felé kanyarodtunk. Kicsit több mint fél órára becsülte az Okosunk (gps) az utat, és sanszos volt, hogy a fiúk ki fognak dőlni. Meglepő módon Máté volt az első, akit becsukott szemmel láttam, amikor hátrafordultam. Még Marci kínlódása sem zavarta a szunyókálásban. Marci egy darabig elvolt, majd Milánt szekálta a teásflaskájával, mire Milán bepöccent, és elkoboztam a flaskát, de erre meg Marci pöccent be. Milán jó fej volt, énekelt neki valamit, és addig-addig énekelgetett, míg Marci is elaludt. Milán azt mondta, hogy ő bizony a pumm-ja nélkül nem tud aludni, ne is zaklassuk ezzel tovább.
Így érkeztünk meg hát Telc-re (be?) két alvó gyerekkel, és még a nap is kisütött, határozottan meleg lett.
Telc történelmi belvárosa 1992-től az Unesco Világörökség része. A főtér házai eredetileg fából készültek, de egy 14.századi tűzvész után egységes stílusban építették újjá őket. Az épületek alatt hangulatos árkádsor húzódik, kávézókkal, éttermekkel, és persze ajándékboltokkal. (az ajándékboltok többsége viszont kínai. )
A háromszög alakú teret 58 ilyen lábasház öleli körbe.
A térre egy nagyon kellemes és ápolt "kacsás"tó mellett elhaladva, a várkapun keresztül jutottunk be. A város a 12. századig halászfaluként létezett, majd a 13.században egy vízivárat építettek itt, amit a 16.században alakítottak át fenséges kastéllyá. Állítólag érdemes bemenni, mert van itt Kék Terem, Lovag terem, Színház terem, stb... de mi ha akartunk volna sem tudtunk volna bemenni, mert októberben sajnos már téli időszámítás van a turizmust illetően, így a legtöbb vár, torony, múzeum csak hétvégén van nyitva, és akkor is csak néhány órát délelőtt, és néhányat délután. Ottjártunkkor éppen zárva volt, de nem is terveztük, hogy bemegyünk. Túl sok volt hozzá a gyerekünk.
Akkor, és ott, az sem derült ki számomra, hogy a vár melletti Szent-Jakab templom tornyába fel lehet menni.
Sebaj. Majd felmegyek egy másik toronyba:)
Torony helyett viszont kellemeset sétáltunk a téren, és az egyik ajándékboltos bácsitól, nem kínaitól, hanem cseh bácsitól a fiúk kaptak egy tekercset, amin rajta voltak egymás mellett a tér házai, és a fiúk ezt nézegették közben, keresték, hogy éppen hol tartunk a kis papírjukon.
Bár állítólag Telc-et évente 200ezer turista is felkeresi, most épp nem volt nagy tolongás. Néhány motoros társaságon kívül nemigen volt más a főtéren. Minket mondjuk nem zavart, de fura, mert még az idő is nagyon szép lett ekkorra, határozottan meleg lett.
Érdekesség: Itt forgatták a Mikszáth Kálmán regénye alapján készült Fekete város film egyes részleteit.
Szép lassan visszasétáltunk az autóhoz, és mivel jó sok időt elsétálgattunk, ezért lemondtunk Jihlaváról, átmenetileg, mert amikor elmentünk mellette, akkor elég jó kis helynek tűnt, városfallal, meg egy nagy templomos-kastélyszerű épülettel a város fölött. Szóval lehet, hogy oda egyszer majd még átugrunk, mert autópályán nagyon közel van Meziricihez. (és ott van Meki is :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése