Vasárnapi kirándulások- Třebíč

Amit a továbbiakban szimplán csak Trebic-nek fogok írni, mert az én billentyűzetemen nincsenek ilyen kacifántos betűk. 

Trebic, a szomszédos város, ahol a hétvégi orvosi ügyeleten kívül van egy 2003 óta a Világörökség részét képező bazilika, és zsidó negyed. 

Ide indultunk el vasárnap délelőtt,  ha már annyit beszéltünk róla az orvos kapcsán. A térképet nézegetve egy Trebic, Telc, Jihlava körutat terveztünk, és mivel az útikönyvek egyike se tér ki nagyon részletesen egyik városra sem, gondoltuk simán belefér majd egy délelőttbe mind a három. (Ferinek délután dolgoznia kellett mennie.) Aztán utólag itthon az interneten keresgélve azért elég sok infót  találtam, és utólag azt mondhatom, tényleg érdemes megállni és szétnézni ezekben a kisebb városokban is. 

Vasárnap csúnya, ködös reggelre ébredtünk, és bár amíg megreggeliztünk és elkészültünk, addig kicsit tisztult az idő, de még 10 óra körül is elég hűvös volt. Kellett a meleg kabát, a sapka, a fiúk még sálat is kötöttek.

Amikor megérkeztünk, akkor már kezdett előbújni a nap, és érezhető volt a lassú felmelegedés.
Trebicbe érve a Bazilika felé indultunk. A bazilikát a benedek rendi kolostor részeként építették a 13.század elején. A kolostor később vallási központ és katonai erődítmény is volt, egészen a huszita háborúkig, majd 1468-ban magyar kézre került.

A templomkertben volt egy kis gyógynövény-ültetvény. Sajnos a mellétett tábla csak csehül nyújtott információt.

A kert végéből pedig jól lehetett nézni a városra.

A templomban, vasárnap lévén , éppen mise volt, így oda nem tudtunk bemenni, csak belestünk az ajtón. Nagyon szép kőtemplomnak tűnt, az alatt az 5 mp alatt, amíg a fejemet bedugtam. Azért nem tovább, mert Milán már rögtön befelé kurjongatott, hogy hahóóóóó!

A templom mögött egy szép kis park van, vagyis nem olyan kicsi, mert jó sokat mentünk, míg elértünk a végéig, mert azt hittük ott lesz a zsidótemető, de nem ott volt, hanem egy másik hegyen. A szemköztin.

 

Innen visszasétáltunk a zsidónegyed felé, és követtük a zsidótemetőt mutató nyilat, követtük, követtük, föl-föl a hegyre, és amikor már jó ideje követtük, de még mindig nem voltunk sehol, Milán pedig már nem akart tovább fölfelé menni,  de igazából sehová sem akart menni, csak az autóhoz, akkor visszafordultunk. 

A trebic-i zsidónegyed Európa egyik legnagyobb zsidónegyede, és teljes egységében került fel a Világörökség listájára. 

A zsidónegyedből a folyón átkelve elérjük a város főterét, a Károly teret, amely méretében alig tér el a prágai Vencel tértől, így az ország egyik legnagyobb tere.

A főtér mellett nagy nehezen találtunk egy pizzázót, ami nyitva volt, és bekaptunk egy falatot, majd Milán nagy örömére visszamentünk az autóhoz. Pizzázás közben pedig úgy döntöttünk, hogy legalább Telc még belefér a napunkba, így arrafelé mentünk tovább. 

Azt olvastam a wikipedián, hogy a folyó partján lévő strandon zajlottak 1992-ben a Játék határok nélkül vetélkedői, amit a helyi csapat meg is nyert. Milyen jó is volt az a vetélkedő!!!! Én nagyon szerettem! Biztos vicces lenne visszanézni :)