Semmiképp sem szeretném elkiabálni, de nagyon remélem, hogy túl vagyunk Milánnal az ovis mélyponton, egyelőre. Szerda után csütörtökön is nagyon sírt, de amikor nagy nehezen becsalogatták, akkor az ajtó mögött ácsorogtam még egy kicsit, és néhány hüppögés után néma csönd volt az egész csoportszobában.
Pénteken megint összcsaládilag vonultunk az oviba, volt nyakbaborulás, meg nyafogás, meg kapaszkodás, de közel sem volt olyan drámai az előadás, mint az előző két napon.
Közben az is kiderült sokadik faggatásra, hogy miért kell ez a nagy műsor reggelente, hanyag vállrándítással közölte, hogy hát mert haza akarok jönni. Na bummm....
Az óvónénik aztán minden délben azzal fogadtak, hogy Milán milyen ügyes volt, hogy nincs vele semmi gond, mutatják, hogy milyen szép házat, hajót, garázst, akármit épített duplóból, hogy milyen kis dalospacsirta, hogy az udvaron kosárra dobáltak és Milán nagyon ügyesen beletalált, vagy hogy karikába ugráltak, stb, stb., ... minden napra van valami.
Hétfőn újult erővel vágtunk neki a hétnek. Sírás nem volt, nyafogás sem igazán, volt egy kis kapaszkodás, de hát annyi meg csak kell. Igaz, a reggelire kapott tej+csokigolyó elég nagy motiváció volt.
Megszületett az első ovis rajz, ami ki is került a faliújságra:
Ez kérem egy almafa. (jobbra), és Milán szerint egy létra. Feri szerint egy koordináta-rendszerbe rajzolt almafa. Mérnök lesz ebből a gyerekből, meglássátok :)
Ma pedig már talán már minden a régi. Nem volt semmilyen malőr. Puszi, puszi, ölelés, és mér bent is volt hang nélkül.
Remélem, hogy ezzel túl is vagyunk a nehezén.
Mátééknál is lassan beindul az élet, már ők is rajzoltak nyári élményt, ezt elfelejtettem lefotózni. (upsz). Máté a Balatonról rajzolt valamit, amire ő azt mondta, hogy horgászunk. Mondtam neki, hogy de hát mi nem is horgásztunk a Balatonon. Erre Ő:
- De horgászhattunk volna!
Ez mondjuk igaz. Csak azt hittem , hogy valós élményt kell lerajzolni, nem valami képzeletbelit. Mindegy végülis, a lényeg, hogy rajzolt.
Ma megy hozzájuk a logopédus felmérni őket. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani. Kicsit sajnálom, hogy majd jól kineveli Mátéból a kis nyelvnyújtós "r" betűit. Az olyan egyedi volt.
Csütörtökön almaszüretre mennek. Reméljük, addigra kicsit jobb időnk lesz, mert ha nem akkor ráfagynak az almafára.
Telnek a napok. Ez már a harmadik ovis hét.
De aranyos! "De horgászhattunk volna!" - sejtem, hogy valós élményt kellett rajzolni,bár a lényeg, hogy rajzolt valamit. :) Ahogy írod is. Talán a cimborák szintén horgászást rajzoltak, onnan az ihlet?
VálaszTörlésÉn most el vagyok vágva az ovitól, fogalmam sincs, mi folyik benn, Réka meg nem szokott mesélni semmit. :/
Igen, valószínű, hogy valaki horgászást rajzolt, mert aztán itthon is egy horgászós képet dobott össze, igaz, tevével és pókkal :)
TörlésMátéból is úgy kell ám minden szót kiráncigálni, ő sem egy nagy mesélő.