Az utolsó teljes napunkon, pénteken, remek strandidőnk volt, amit ki is használtunk, és délelőtt és délután is csobbantunk egyet a hűvöskés vízben. Amolyan búcsúzásképp. A fiúk vizibiciklivel is tettek egy kört a Balaton vizén, ami mint mindig most is csodálatos volt. Én a partról figyeltem őket, meg Marcit, aki sárdagonyázott, és csak szívtam magamba a látványt. Rossz volt arra gondolni, hogy másnap már haza kell mennünk, pláne, hogy még hosszú hétvége is kezdődött, és még nyári meleget is ígértek. Maradtam volna még!
Este tettünk még egy utolsó sétát a parton, ahol már igazi hosszúhétvégés nyárbúcsúztató hangulat volt, rengeteg emberrel, mutatványosokkal, utcazenészekkel. Még a Vasmacskák nevű női zenekar előadásába is belehallgattunk, ami ha rossz éppen nem is volt, de azt leszámítva, hogy nekünkjó zenéket dolgoztak fel, felejthető volt a produkciójuk. Mégis olyan nehezen hagytam el a színpad környékét, és fordítottam hátat a Balatonnak.
A fiúk is megitták az utolsó gyerekborukat( natúr szőlőlét kaptak) :
Másnap délelőtt villámgyorsan bepakoltunk az autóba, és úgy terveztük, hogy majd Veszprémben ebédelünk. Aztán mégsem ebédeltünk ott, mert a hely, ahová menni akartunk zárva volt. Ez már akkor kiderült, amikor kiszálltunk az autóból. Bosszúból csakazértis felsétáltunk a várba. Dögmeleg volt.
Visszafelé a vár alatt mentünk. Nem volt jó választás, dögmeleg volt, és hegynek felfelé kellett menni. Jutalmul bementünk a Mackó cukrászdába egy fagyira.
Fagyi után hazaindultunk. Mivel mindenki inkább a Balaton felé ment, mi pedig onnan jöttünk, így nem volt nagy tolongás Pest felé. Pikkpakk itthon voltunk.
Ennek a nyaralásnak is vége lett :( Még ha nem is pihentem magamat tükörsimára, és a tiszta ruhák is erősen megcsappantak, tudtam volna még maradni. De a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztunk a Balatontól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése