Hangolódunk

Az ovira.

Bár már régóta téma itthon az ovi, ha nem is napi szinten, de azért olykor-olykor megemlítettük Milánnak, hogy bizony csak közeleg az a bizonyos első nap, és milyen jó lesz majd, ha már ő is ovis lesz. Milánnak több hulláma is volt az ovival kapcsolatban, volt lelkes, aztán teljesen tagadó, aztán a nagy lökést az óvónénik látogatása adta, és azóta látszólag elfogadta ezt az ovi dolgot, és még várja is, büszke rá, hogy ő is ovis lesz, mint Máté.

A múlt hétvégén kapott benti szandált, és választott egy jó kis oroszlános, krokodilos, majmos anyagot, amiből zsákot és párnahuzatot akartam neki varrni. ( A választás annyiban ugyan kimerült, hogy amikor megmutattam neki ezt az anyagot, akkor ebbe rögtön beleszeretett, és nem is akart mást látni sem. ) 

A varrásra pedig ma került sor. Szerencsére (ebben az esetben szerencse) a mi ovinkban olyan az öltözőszekrények kialakítása, és elhelyezkedése, hogy a hagyományos vállfás zsák nem fér el, ezért amolyan tornazsákszerű zsákot kérnek. Milánnak ráadásul a Csillag csoportban nem saját kis szekrénykéje lesz, oda különösen elég egy kis zsákocska, amit nem nagy wasistdas megvarrni, még nekem sem. Elméletben. 

Gyakorlatban kicsit elidőztem a dolog technikai részével, úgymint alsószálbefűzés, miértnemfeszes, miértgyűribe, miértjönki, stb... de aztán helyére kerültek a dolgok, technikailag is, és lelkileg is, és utána már mindent ment mint a karikacsapás, és elkészült a zsák is, és a párnahuzat is. A párnahuzet már pikkpakk megvolt. Amikor végeztem, hiányérzetem is lett, hogy még úgy varrnék valamit. Nem is tettem messzire a gépet:)

A kész mű:

Nekem nagyon tetszik, de ami ennél sokkal fontosabb Milánnak is:) Nagyon boldog volt!