"Tavaszolás" Sümegen

Amikor egy hónappal ezelőtt április első hetére foglaltunk szállást Sümegen, a már ismert szállodánkban, ahol 2 éve is voltunk. akkor azt gondoltuk, hogy majd nagyokat fogunk sétálni a szép tavaszi napsütésben, kirándulunk majd a környéken, az uzsonnánkat majd a teraszon sütkérezve és várat csodálva fogjuk eltölteni, a fennmaradó időnkben pedig élvezzük a szálloda wellness-részlegét. Na hát ebből a wellnessrészleg élvezetét sikerült maximálisan teljesíteni, mivel nem hogy tavaszi idő nem volt, de még hó is esett két napig, ha pedig nem esett, akkor is jeges, hideg idő volt. Ennek ellenére persze jól éreztük magunkat, és nem is maradt bennünk hiányérzet.

Mivel már induláskor tudtuk, hogy vacak időre számíthatunk, ezért rögtön érkezés után felcaplattunk a várba, nehogy végül kimaradjon. Így ki ugyan nem maradt, viszont zárásra értünk fel, de azért még a falra csak felmentünk, és lenéztünk a mélybe, aztán meg sétáltunk egyet a városban.

A következő két napot a szoba-étterem-medence háromszögben töltöttük, kint ugyanis minősíthetetlen idő volt, szakadt a hó, utána meg nagyon hideg volt. A fiúk, mint mindig, nagyon élvezték a vizet, szinte minden percüket el tudták volna ott tölteni. Marci is csobbant, és OLYAN aranyos volt :) Nagyon tetszett neki, amikor húztam az úszógumiban, és vagy lelkesen pancsolt, vagy kényelmesen előre vagy hátra dőlt, és úgy szelte a vizet.
Mi felnőttek pedig masszíroztattunk, szaunáztunk, barátkoztunk, és próbáltuk kihozni ebből a pár napból a maximumot, ami a pihenést és a relaxálást illeti, több-kevesebb sikerrel.

Étkezések után rászoktunk a csocsózásra, ami elég vicces volt, mert a fiúk csak széken állva érték el, és inkább csak rángatták a bábukat, mintsem célirányosan mozgatták volna őket, de ez semmit nem vont le a játék élvezetéből:) végül már annyira rákaptak, hogy ez volt az egyetlen dolog, amivel sakkban lehetett őket tartani, ha pl. összevesztek azon, hogy ki nyissa ki az ajtót, aztán azon, hogy ki nyissa ki először, vagy ki üljön Apa mellett az étteremben, vagy ki feküdjön Marcika mellett az ágyban reggel, stb... mert hát nyaralás ide vagy oda, hisztikből és összeveszésekből ott sem volt hiány. 

Megint voltunk lovagi tornán, és a fiúknak nagyon tetszett. Már Máté sem emlékezett rá, hogy egyszer már látott ilyet 2 éve, Milán pedig akkor végigaludta az egészet. Akkor azt hittem, hogy ez maga a csoda, hogy ilyen zenebonában, dobpergésben, kiabálásban tud aludni, de Marci most ugyanezt produkálta :) Máténak a kardozás tetszett a legjobban, akkor legalábbis ezt mondta, Milánnak pedig a lovak. Nekem meg az, hogy hogy csillogott a szemük, miközben nézték a műsort. A műsor színvonala egyébként jelentősen csökkent a múltkorihoz képest. :( De végülis az a lényeg, hogy a gyerekeknek tetszett.

Aztán szépen lassan el is telt a hét, és haza kellett jönnünk. Nem nagyon akaródzott egyikünknek sem. Milán még sírt is, hogy ő még maradni szeretne :) És hát én is el tudnám viselni, hogy minden nap főznek ránk, több fogást, és el is takarítanak utánunk (néha tényleg szinte laposkúszásban távoztunk az asztalunktól, olyan állapotban maradt utánunk... itt egy tésztafolt, ott egy kis szaft, Marci körbedobálta a portáját mindennel ami a keze ügyébe került, és persze valamennyire próbáltuk eltakarítani a romokat, de tuti, hogy egy nagygenerált kellett utánunk alkalmazni.).
Összességében jól éreztük magunkat, a tavaszi tél nem szegte kedvünket.