Játszóházas délelőtt

Nem vagyunk nagy játszóházba járók. Sőt... igazából sosem szoktunk oda járni, mert én inkább annak a híve vagyok, hogy ha csak lehet, akkor kint a levegőn töltsük el az időt, akár játszóterezéssel, akár biciklizéssel vagy sétával. Máté a télen volt először igazi játszóházban, és mondjuk tetszett neki, mert lehetett ugrálni, de egyébként nemigen játszott mással. De most hogy ilyen remek időt kaptunk a tavaszi szünetre, és kinti programokra nem nagyon van esély, így  délelőtt az Állatkerti játszóházba mentünk. És mivel az uszoda után általában dobunk be pénzt a túrórudi automatába, van néhány pöttyös kódom, amit többek között állatkerti játszóházas kuponra is be lehet váltani, így ezt is kihasználtuk. 

A fiúkkal már jó előre megbeszéltem, hogy csakis akkor indulok el velük, ha MINDIG szót fogadnak, és EGYSZER SEM mennek bele a nyakig érő hókupacokba, és a pocsolyákba sem toccsantanak bele páros lábbal lendületből, mert akkor tutibiztos, hogy sáros/vizes ruhában nem fogják őket beengedni a játszóházba. Szépen be is tartották a szabályokat, amennyire lehetett, mert sajnos nem mindig lehetett, és nagyjából már az utca sarkán elátkoztam mindent és mindenkit, legfőképpen magamat, hogy ilyen hülyeséget csinálok, hogy ebben az időben kidugom az orromat otthonról. De végül épségben és relatív szárazon megérkeztünk. 

( persze volt nálam cserezokni 2 pár is, de ezt nem mondtam a fiúknak.)

Aki volt már ebben a játszóházban, az tudja, hogy tényleg szuper hely, aki még nem, de van rá lehetősége, az szerintem használja ki ezt a kuponos lehetőséget, és próbálja ki. Mi is most voltunk először, és végül is tetszett nagyon. Leszámítva, hogy már 6 hónapos kortól kell elvileg fizetni, ami szerintem eléggé lehúzás még akkor is, ha van egy sarok, ami pont ilyen piciknek van kialakítva. Marcival mi nem próbáltuk ki ezt a részt, ő inkább az ölemből tartott terepszemlét, csak a hintát próbáltuk ki. 

Egyébként meg minden van, mi szem-szájnak ingere. Bár az én fiaimat a különféle 2-3-és 4 kerekű járgányokról úgy kellett leimádkozni, de mikor hajlandóak voltak feladni a versenyzést, akkor több dolgot is kipróbáltak. Máténak több ovistársa is ott volt, ennek ellenére nem volt nagy együttbandázás, ahogy gondoltuk, hogy majd lesz, valahogy mindenki külön utakon járt, Máté is leginkább Milánnal cirkált a játékok között. Persze nem baj ez, csak érdekes.

Nagy kedvencük a horgászás volt, ezzel szerintem órákat is eltöltöttek volna, aztán persze volt ugrálóvárazás, meg mászókázás is, és  indulás előtt még felmentek a playmobil részre is. Ezt mondjuk már nem kellett volna, mert innen aztán nem volt egyszerű őket lekönyörögni mikor menni kellett, de 5-dik, 10-dik kérésre csak elindultak. 

Mondanom sem kell, hogy alig bírták magukat hazavonszolni.  Máté sittysutty elaludt. Milán egész másképp működik, őt egy ilyen délelőtt úgy túlpörgeti, hogy hiába hullafáradt, nem tud elaludni, vagy csak nagysokára. Most is ez a helyzet. Marci természetesen kialudta magát a hazaúton, így ő most itt bóklászik a nappaliban, pedig én is tudnék ám aludni, mert ez a nagy nyüzsi engem is leszívott rendesen. De hát ez van, a tavaszi szünetet nem azért találták ki, hogy én kipihenjem magam, ugyebár :)