Hazautazásunk második napján sem éppen verőfényes napsütésre ébredtünk. De már megszoktuk, hogy ha mi vagyunk valahol, akkor biztos, hogy mindig esik az eső, ezt akár borítékolni is lehet. Vagy ha épp reggel nem esik, akkor délutánra biztos, hogy fog. (lásd: Velence, Bologna, Strasbourg, Nancy...) Hát most sem volt ez másképp, bár pont nem esett, de lógott az eső lába, és egész nap totál felhős volt az ég.
De az időjárás nem szokta a mi kedvünket szegni, így gyors reggeli után belevetettük magunkat ebbe a csodás városba, amit az Alpok kapujának is szoktak hívni. A várost körbeölelő érintetlen hegyekben hála a felhőknek nemigen tudtunk gyönyörködni, de elhittük, hogy ott vannak, és néha-néha elő is bújt egy kis részletük a szürkeségből.A város azonban így is bámulatos, engem teljesen elvarázsolt és rajongójává tett.
Az óvárosban sétálva mindig van valami látnivaló, minden sarkon van valami, ami megragadja a szemünket, lehet az egy egyszerű lakóház, vagy egy templomtorony, egy barokk szökőkút, vagy cégér, amitől csak úgy hemzseg a sétálóutca.
Mivel június 2-a ünnepnap Ausztriában, így a sétánkat szinte folyamatosan harangjáték kísérte, és a város egyes részein még a Dómban lévő ünnepi koncert is hallható volt. Nem mondom, nem bántam volna, ha a koncertet a Dómon belülről hallgathattam volna meg:) A Dóm homlokzata Salzburg jelképe, és hajójában 10 ezer ember fér el. Sajnos csak bekukkantani tudtunk, mert a koncert belépőjegyes volt, így nem mehettünk be.
A Dóm-térről felkanyarodtunk a Hohensalzburg-várához, ami Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai erődítménye, és ahonnan fenségesen terül a lábunk elé a város, melyből megszámlálhatatlanul nyúlnak a magasba a templomtornyok.
A mai bevásárlóutcán találjuk Mozart szülőházát, ami természetesen ma egy róla szóló múzeum, a Salzach folyó túloldalán pedig egykori lakóháza áll, ez is múzeum.
A városban persze egymást érik a Mozartkugel- árusító kis édességboltok, és ezer féle formában vásárolhatjuk meg az édes golyócskákat, hegedűbe csomagolva, bögrébe rakva, kicsiben-nagyban, kékben, pirosban, kinek hogy van kedve és pénze hozzá.
A sétánkat a Mirabell-kastély parkjában fejeztük be, mely park állítólag az ország legfényképezettebb parkja. Nem csoda, hiszen a rendezett kert végéből fantasztikus a rálátás a város fölé magasodó várra. A fiúk is nagyon élvezték a kertet, és ha nem is szabadon, mert a fűre nem lehetett rálépni, de azért szaladgálhattak kedvükre, meglovagolhatták az egyszarvút, dobálhattak kavicsot.
Még több salzburgi kép ITT.
Innen már a hotel és az autónk felé vettük az irányt, és szomorúan búcsúztunk a várostól. Kicsit több mint 5 óra utazás volt még előttünk, amit zökkenőmentesen sikerült véghezvinni, nem volt dugó, nem volt fennakadás, és még az esőt is elkerültük. A fiúk az eseménydús délelőtt után hatalmasnagyot aludtak, és mire felébredtek már majdnem magyar utakon jártunk.
Itthon pedig hogy egy kicsit még Salzburgban érezhessük magunkat megnéztük a Muzsika hangját, ami itt játszódik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése