Bár kedvenc évszakomnak az őszt tartom,
mert imádom az őszi színekbe burkolózó tájat, a hulló piros-sárga
falevelekkel szegélyezett utat, de a tavaszt is szeretem a maga
megújulásával, virágillatával, madárcsicsergésével.
Minden évben nagyon várjuk, hogy mikor
bújnak ki, nyílnak ki a kis virágaink. Ilyenkor a legszebb a kertünk, a
fű már szép zöld, a fák virágoznak, és telisteli van a kert virágokkal. A
krókuszokon és a nárciszokon már túl vagyunk, már a jácintokból is csak
néhány pompázik.
De a kedvenceim a tulipánok. Tavaly
lemaradtunk kerti tulipánvirágzásról, de kárpótlásul sokkal-sokkal több
tulipánt láthattunk, hiszen ilyenkor voltunk Hollandiában, ahol ép
kezdődött tulipánszüret. A vonatból végehossza nincsen tulipánföldeket
csodálhattunk, a városban gyönyörű tulipános kerteket, és a virágpiacon
megszámlálhatatlanul sokféle színű és formájú tulipán közül
választhattunk.
Természetesen többszáz tulipánhagymával
tértünk haza, aminek egy részét elajándékoztuk, a maradékot pedig
elültettük, és izgalommal vártuk, mikor fognak kinyílni, kinyílnak-e
egyáltalán, (mert volt néhány zacskó a szekrényben amiről
elfeledkeztünk), és ha kinyílnak milyenek lesznek. Minden nap
körbesétálunk, végignézzük őket, és minden nap találunk egyet-egyet, ami
tegnap még nem volt.
Matyinak is nagyon tetszenek... eleinte
annyira tetszettek neki, hogy mindig simogatni akarta őket, de azóta már
megbeszéltük, hogy nem nyúlunk hozzájuk, és mindig mondja is, hogy szép tulipánok, csak nézzük őket.
És csak nézzük őket, csak nézzük őket, egészen addig míg el nem hervadnak... és onnantól újravárjuk a következő tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése