Igazolványosok

Már több mint egy hónapja annak, hogy családilag bevonultunk az okmányirodába, hogy  igazolványt csináltassunk a fiúknak. Matyinak volt útlevele, 5 hónapos korában kapta, bamba nézésben már akkor is jó volt. Akkor tátott szájjal bambult ki a kis gombócfejéből.

Szóval bevonultunk négyesben, és fel voltunk készülve a hosszas várakozásra, mert  nem volt időpontunk. De csodák csodája, éppen mire megettük a büfében vásárolt életmentő sonkás szendvincsünket, addigra Milán elaludt, és sorra is kerültünk.

Milánt felébresztettük, hatalmas szemeivel csodálkozva nézett körbe, gondolom átfutott az agyán, hogy ezek már megint hová hoztak, és miért nem hagynak aludni, de szerencsére nem sírt, így gyorsan lefotóztuk.

Ő volt könnyebb eset, mert Matyika pedig hozta a szokásos zavarban vagyok stílusát, és nem volt hajlandó levenni a szemét a cipője orráról. Csak amikor már a fél iroda csiripelte neki kézzel-lábbal integetve, hogy "hahó ide nézz!!!", na akkor fölpillantott. Gyakorlott kezeknek köszönhetően sikerült elcsípni az a tizedmásodpercet, amikor a kamerába nézett, így készült róla egy, a múltkorihoz igen hasonló bamba fotó, de legalább nem hazudtolta meg önmagát.

Most 3 évig nem kell új igazolványképet csinálnunk egyikről sem... addigra meg hátha alakulnak még fényképügyileg:)