Vasárnap délelőtti kertészkedés

Matyi mindig is nagy kertitörpe volt. Szeret kint lenni, sertepertélni, hasznossá tenni magát, vagy egyszerűen csak rohangálni fel és alá, nagyokat kiabálni. Nagy segítség a gyümölcsszedésben, a virágültetésben, a fűnyírásban, szóval mindenben, a lényeg, hogy kint legyen, és legyen feladata. Aranyos, ahogy jön-megy. A legjobban én mégis azt szeretem, amikor a Fiúk kettesben vonulnak ki hétvégente délelőtt a kertbe. (Ez jó alkalom arra, hogy odakészítsem az ebédet, vagy csináljak ezt-azt, amit Matyival képtelenség, pl. felmosni a konyhában) Matyi úgy követi az apját mindenhová, mint egy kiskutya. Persze okoz néha némi kárt is, de ez benne van a pakliban, bár ilyenkor nem olyan nagy az egyetértés. Én pedig csak hallgatom őket bentről, néha kilesek a teraszról, mi is történik. Így történt ez ma délelőtt is. Én főztem, ők kertészkedtek. Most pedig a két kis dolgos mélyen szundít a szobában:)

 

 

Esténként, ha Apa időben ér haza, akkor van, hogy az udvaron várjuk, vagy megérkezés után még járnak egy kört, hogy minden rendben van-e. ( eközben én ugyancsak  a konyhában tüskénkedem vacsorakészítés címszóval) Ilyenkor ha Matyinak kedve van, becsúszik egy kis foci is.