2009. október 5., hétfő

Felváltva

Matyi új ágyának kihasználtsága még nem egészen tökéletes, de nem panaszkodom, és nem is erőltetem. A nappali alvásait rendszerint ebben hajtja végre, és ha2 házzal arrébb nem kopácsolnának folyamatosan már napok, vagy hetek óta, akkor talán nem csak 1 röpke órára sikerülne Álomföldre utaznia. De egyelőre most ennyi adatott meg, lesz majd talán jobb is. Éjszaka többnyire a saját helyén indít, és békésen alszik olyan 3-ig, és rendszerint ezután már közöttünk landol. Én nagyjából 2 körül kelek, wc-re kell mennem, és ekkor már nagyon várom, hogy MAtyi jelezzen,de azért szépen betakargatom, és fülelek. Rossz még Nekünk nélküle, még akkor is,ha így több a helyünk, de hiányzik a szuszogása testközelből, hogy csak kinyújtom a kezemet, és ő ott van, de tudom, hogy mindannyiunknak így lesz hosszútávon a legjobb, főleg, ha már négyen leszünk. Bár szerintem akkor Matyi is vissza fog kívánkozni közénk. 
Aztán olyan is van, hogy egyáltalán nem alszik a helyén, hanem csak velünk. Mint pl. szombaton este, amikor szállóvendégeink voltak, Matyi nagynénije, és Matyi úgy bepörgött, és előadta a Buli van, skacok! című műsort, és még 11-kor is  vérig volt sértve, hogy már aludni kell, így muszáj volt két oldalról hozzábújni, és úgy rávenni az alvásra. 
De tegnap este viszont már én ültem tűkön olyan hajnali fél 5 felé, hogy mi van már, mert Matyi még mindig a helyén durmolt, ölelve a maciját, ami mostanában vált szokásává. Egésze eddig nem igényelt semmi szőrállatot az alváshoz, nem is volt kedvence. Most magához vett egy kutyát és egy medvét, és azokat hurcolja egész nap. Motoroztatja őket, eteti őket, elviszi őket aludni, még be is takargatja őket, szépen, gondosan. 
 
Hogy a tegnapi estének lesz-e folytatása, vagy csak annak köszönhető, hogy szinte egész nap a szabadban volt Őfelsége, nem tudom, de nem is számít. 
 
A tegnap délelőtti kertészkedésre délután rátettünk egy Duna parti sétát, motorozással, kavicsgyűjtéssel fűszerezve. Matyi szokásához híven, bőszen szedegette a kavicsokat, én pedig meggondolatlanul azt javasoltam neki, hogy tegye őket zsebre. (merthogy minden szép példányt az én kezembe akart biggyeszteni) Ezen felbuzdulva a Duna part összes kövét a zsebébe akarta gyűrni, de már olyan nehéz volt tőle, mint a Piroska és a farkasban a farkas, és minden lépésnél csörgött a zsebe, de már alig tudott menni. Aztán szépen lementünk a vízhez és beledobáltuk az összeset. Matyi szívesen meg is mártózott volna, na de hát... Mondtam neki, hogy cipőben vagyunk nem mehetünk a vízbe, erre le akarta venni a cipőjét. Olyan okos! 
 
 
Hát így telnek a Matyinapok mostanában. Élvezzük az őszt, hogy már nincs hőség, de még nincs hideg sem. Hogy séta közben lehet rugdosni a lehullott faleveleket. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése