A piac az a hely, amit otthon nem nagyon szoktam látogatni. Nem vagyok
az az igazán piacolós, sokszor sorbanállós, legolcsóbbat keresős,
legtöbbször rövid időn belül idegesíteni kezd a tömeg, az, hogy valaki
mindig nekem jön, hogy nem engedhetem el egy fél pillanatra sem a
táskámat. Persze ez nem jelenti azt, hogy sosem járok piacra, Máté óta
gyakran megfordulunk a közeli kispicon gyümölcsöt venni. Viszont, bárhol
járunk a világban, nem hagynám ki semmi pénzért, hogy felkeressem a
helyi piacot. Valamiért érdekel, hogy milyen a hangulat, mit árulnak, és
hogyan.
Tegnap itt is felkerestük az itteni piacot, amit minden héten
csütörtökön tartanak a helyi főtéren, a Nieuwe Kerk (Újtemplom) előtti
téren, és a környező utcákban. A templom maga a 14. században épült, de
több tűzvész, robbantás után sokat változott, egészen az 1800-as évek
végéig, amikor megtoldották a templomtornyot, ami így 108 méter magas
lett.
A piac nélküli főtér:
Már szerdán délután tele volt a tér traktorokkal és utánfutókkal, amiken
a piaci állványokat szállították, és gondolom mindezt szerdáról
csütörtökre virradóra valakik össze is szerelték, mert reggelre tele
volt a tér asztalokkal, kocsikkal, árusokkal. Az igazi vásári
hangulatról egy zenélő szekér gondoskodott. A zenére a bábuk táncoltak, a
gyerekek pedig tátott szájjal figyelték, köztük Matyi is.
A piac egyébként nem csak zöldséges-gyümölcsös volt, volt itt minden
ruhától a macskakajáig, régiségek, könyvek, porcelánok, sült heringes,
gyrosos, de a kedvencem a sajtos volt:
A piac tiszteletére a templomtoronyban egész álló nap szóltak a
harangok, de nem csak a sima bimm-bamm volt, hanem igazi melódiákat
játszott, hogy hogyan azt nem tudom. Először aggódtam, hgoy zavarni fog,
mert idehallatszik a lakásba is, és mondjuk este 11kor már tudnám
nélkülözni a templom figyelmeztetését, hogy este van, de érdekes módon
nem volt zavaró, inkább szórakoztató volt.
A virágpiacra sajnos már későn érkeztünk, a virágok legnagyobb része már
eladásra került, de a maradék is gyönyörű volt. Jövő héten biztos, hogy
ott indítjuk majd a napot, és akkor tudok majd fényképezni is.
Az időjárás tegnap nem volt épp a legkedvezőbb, kicsit hűvös volt, néha
esett, néha nem, de ez nem tudott minket megakadályozni abban, hogy
megtegyük a szokásos délutáni sétánkat.
A 14. században épült városkapu. (Oostpoort) A hét közül már csak ez az egy áll.
Matyi bohóckodik, itt éppen nyálbuborékot fúj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése