Oltás és készülődés

Tegnapra volt időpontunk a doktornénihez, hogy Máté megkapja a 15 hónapos oltását. Kicsit nehezítette  a dolgot, hogy pár napja Matyi bioritmusa változóban van, ami annyit tesz, hogy a hajnali 7-es ébredését kitolta olyan fél9-9 körülire, viszont ebédkor már álmos, és ebéd után tol egy nagyobb szunyát. Mivel a dokinéni 12.45-kor várt minket, ez most épp egybeesett Matyi sziesztaidejével. A rendelőbe vezető 5 perces út alatt már majdnem elszunyókált. Ott egy kicsit magához tért, kicsit féltem, hogy nyűgös lesz, de nem volt az, pedig megint volt előttünk 2 sírós baba is, akik már a mérlegeléskor sírtak, de Máté szerencsére most nem szolidaritott velük, csak békésen bámészkodott. Őt is lemázsálták, pontosan 9430 g-ot mértek, ami alig több a február közepei eredménynél, mondjuk 2 hete nincs is nagy étvágya, és különben is magára rántott 3 cm-t, és így most 78 cm. Az oltást megkapta, és csak kicsit sírt, épp csak annyit amennyit ilyenkor kell,  mondjuk nagy segítség volt, hogy pont akkor csörrent meg a telefon, ami teljesen elterelte Máté figyelmét a tortúráról, és már csak a végén kapcsolt, hogy hoppá,. hát itt valami történt. Szóval megint büszke voltam rá. Hazafelé aludt kicsit, de utána egész délután nem tudott, vagy nem akart, így estére elég hisztigép lett. Az új rendhez még nekem is hozzá kell szoknom, mert a Matyi bioritmusváltása engem is nagy mértékben érint. Nem a reggeli továbbalvásokkal van a baj, hanem a napközbeni kevesebb "szabadidővel", amit eddig vasalásra, főzésre fordítottam. 

 

Aztán ami sokkal fontosabb és izgalmasabb most nekem, az az, hogy 12-én délelőtt utazunk.F. pénteken hazajön értünk, szombaton gyors mosás. Már most rendelem addigra a jó időt, hogy meg is száradjanak az ingei, és ki tudjam még aznap vasalni. Első körben 29-ig maradunk. De ez attól függ, hogy F-nek meddig kell maradnia. Ha tovább, akkor mi is tovább leszünk ott.

Az apartmanunk F. szerint nagyon jó, és ráadásul még jól felszerelt is, így egy csomó mindent kihúzhattam a listáról, mint pl. a vízforraló. Szerencsére rutinos utazóknak számítunk, hisz csomagolás terén ez az út sem lesz már mint egy nagyszülő látogatás, csak most kicsit messzebbre megyünk látogatni.

Ami még szuper, hogy napi 1 euróért van internet is, ami miatt kicsit aggódtam, hogy mi lesz velem, ha nem lesz, már gondolkoztunk azon is, hogy veszünk 1 hónapra mobilinternetet és majd azzal élek, de nem kell szerencsére túlbonyolítani ezt sem. Mondjuk F. mondta azt is, hogy minden vasútállomáson van wifi, és már láttam magamat ahogy Matyival a vasútállomáson csövezünk, amíg én feltöltöm a képeket, és blogolok. Vicces lett volna. 

Szóval alakul a dolog. Útikönyvem még mindig nincs, pedig most már nagyon érzem a hiányát, de a heti tervemben szerepel a beszerzése. 

11 nap múlva indulunk.