Esik a hó. És Máténak még mindig nem bújt ki az éppen aktuális foga. Ez a
két nehezítő tényező megkeseríti a mindennapjainkat. Eleinte csak a
Matyiét, most már az enyémet is. Máté nyűgös, sehol máshol nem jó neki,
csak az én ölemben, vagy jobb pillanataiban max. 30 cm-es távolságban
tőlem. Ezt most már lassan 1 hete műveljük, és egyre nehezebben viseljük
mind a ketten. Azt tudtam, mondták, hogy ezek az őrlő, rágó, szemfogak
megviselik az embert, de azt nem gondoltam, hogy az én hónapok óta
tündérként viselkedő Mátémból is képes üvöltő sárkányt varázsolni. Úgy
sajnálom szegényt, de annál többet, mint hogy próbálom csillapítani a
fájdalmát, nem tudok tenni. Tény, hogy az egész bal alsó ínye be van
dagadva, de csak akkor engedi hogy belenyúljak, ha az ujjamon van az
édes-hűs zselé, ami egy picit enyhít. De ő maga is próbálkozik. Tegnap
egy vizes zsebkendővel hűsítette az ínyét, olyan volt mint egy kutya,
lógott a zsebkendő a szájából.
Hát így vagyunk mostanság. Ennél már csak jobban lehetünk, asszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése