Bolondoztunk

Máté két napja csak nyűglődik. Ez annyit jelent, hogy semmi pénzért nem aludna, még akkor sem, ha már leesik a feje. Ettől persze még nyűgösebb lesz. Ez kissé megkeseríti a nappalainkat, az éjszakákat szerencsére még nem annyira, az összedugjuk az orrunkat és úgy alszunk az még egyelőre bejön. Még nem eldöntött, hogy a kibújni készülő 9-dik fog, vagy a közelgő melegfront van a háttérben, de lényegében mindegy is. 

Nem könnyű most vele, minden leleményességemet be kell vetnem, hogy ideig-óráig, legalább egy rövid időre ne nyafogjon. 

Így történt, hogy mikor Máté most már játszi egyszerűséggel kihúzgálta a fiókokat, és módszeres kipakolt belőle, előkerült néhány korábbi szilveszterről megmaradt darab. Gyorsan fel is próbáltuk őket.  Én egész jól szórakoztam, Máté nem annyira, nem értette, hogy miért kell a fejére tenni az álarcokat, és bőszen húzta le a fejéről. Azért sikerült elcsípnem benne, így festett:

 

 

 

 

Közös képet is akartam, de azt sajnos már bojkottálta Matyi, mert mire elkészültem és a gépet is élesre állítottam ő már le is kapta magáról a maskarát.