Egyedül

Egyedül maradtunk Matyival. Feri ma reggel elutazott Milánóba, és csak pénteken jön haza. "Hála" a kedves titkárnőnek nem délben, ahogy eredetileg volt, hanem csak este 11kor, mert rossz gépre foglalt helyet, elcserélni meg nem lehet, mert hát az pénzbe kerül. De beszélt Feri a sok főnöke közül az egyikkel, hogy ez így nagyon nem frankó, hogy a megegyezéssel ellentétben most már két hetente ott van egy hetet, ráadásul egy vacak szállóban, nem adnak rendes ebédet, így a vacsorára kell koncentrálni, ami meg saját pénzből van, és persze k.... drága. Szóval igencsak nem éri meg neki ott lenni, távol a családjától. Már a múltkor beszéltünk róla, hogy ha tényleg úgy érzi, hogy nem bejövős neki ez a milánós dolog, akkor váltson munkahelyet, vagy állítsa sarokba a mostanit. Most eléggé nagy előnyben van, mert nincs igazából rajta kívül más, aki meg tudná csinálni ezt a projektet, így viszont fizessék meg legalább rendesen. Úgy látszik a terv valóban működik, mert legalább ígéretet kapott a fizetésemelésre, és most már fizetik a vacsoráját. Aztán meg majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre most kell valamerre lépnünk, szóba került a külföldre költözés is, mert most amíg itthon vagyok Matyival, utána meg remélem a kistestvérrel, addig én könnyen mozgok. És hát az én munkahelyemen sem annyira rózsás a helyzet, hogy nagyon visszavágynék. Az első körben elbocsátottak ma vannak bent utoljára. Nem tudom még mi lesz, de terveink vannak. Valami majdcsak megvalósul belőle.