Máté majálisa

Új hónap új szokások, már jól indult a nap, mert a szokásos fél 7-es ébredés és egy gyors kaki után, Máté úgy döntött szolidarit apjával, aki előző este csocsózni volt és igen hajnalodott mikor hazaért, szóval aludt mint a bunda, és a reggeli után Matyi is bealudt. Aludt is majdnem 10-ig. Egy időre én is visszafeküdtem, elvégre ünnepnap van, nekem is jár ennyi luxus, de nem nagyon tudtam már aludni, inkább csak néztem Matyit ahogy alszik. Aztán lefejtem neki egy adag tejet, hogy biztos, ami biztos, legyen neki, ha du. megyünk valahova. A Tabánba mentünk végül, ott találkoztunk a fiúkkal. Nem tudtuk pontosan milyen lesz a forgalom, meg hogy hogy, és hol lehet arrafelé parkolni, így a buszozás mellett döntöttünk. Én 5 hónapja nem ültem bkv-n, Máténak ez volt az első találkozása a busszal belülről. Hát nem mondom, hogy megszerette. Egész úton sírásközeli állapotban volt, amit csak úgy lehet ilyenkor kordában tartani, ha a pörgő hasú kutyájának extra sebességgel pörgetem a hasát, és emellé vagy bárgyú dalokat énekelek kitalált szöveggel( mert élt. csak a dallamokra emlékszem de a szövegre nem), vagy ami mostanában nagyon bejön, ha a számmal pattogtatok, és egyéb hangokat adok ki. Szóval így utaztunk végig a városon, gondolom mókás látványt nyújtva, bár nekem minden szememet lefoglalta Matyi, így nem láttam a körülöttem utazó emberek rám szegeződő furcsa tekintetét, de ha elképzelem milyen látványt nyújthattunk, akkor én magam is nevettem volna. Amikor leszálltunk, akkor persze már minden rendben volt, békésen nézelődött ez a gyagyás, és én is eléggé odavoltam, mert jó ideje nem voltunk már ilyen tömeges happeningen, Matyi pedig még egyszer sem. Volt sok ember, sok furcsa is, de voltak hozzánk hasonlóak is babakocsival. Persze nem mentünk be a dühöngő tömegbe, csak tisztes távolságból figyeltük az eseményeket, így még a zenéből is hallottunk valamicskét, de beszélgetni is tudtunk, és Máté sem ijedt meg. Nem voltunk sokáig, pedig maradtam volna még, jól éreztem magam, de nem akartuk annyira későig elhúzni az időt, mert ha Matyinál egyszer elfogy a türelem, na akkor kő kövön nem marad. De mivel békésen aludt, gondoltuk sétálunk egy darabon, így elmentünk egész az Astoriáig. Régen nagyon sokat sétáltunk így a városban, leginkább ilyen alkalmakkor, ilyenkor nem számítottak a kilométerek, bárhonnan hazagyalogoltunk. Hát most hazáig kicsit messze lett volna, de mivel sima 7-esre szálltunk nem 73-asra, így a Bosnyáktól is még kellett gyalogolni. Érzem is a vádlimban, pedig Matyi óta egész jó a kondim. Itthon még egy kis játék, evés, fürdés, és Máté már aludt is.

Ma reggel megint aludt még reggeli után. Régen is szokása volt ez, aztán leszokott róla, de nem bánnám, ha újra visszatérnénk ehhez a verzióhoz, mert nekem így jobban tetszik. De hát itt Matyi a főnök, és mindenki akkor alszik, amikor Ő fáradt. Ami egyre kevesebbszer van, mert egyre jobban élvezi a játékot.

Ma kapott 3 kiskanál almalevet, és nem ellenkezett, sőt..., tátotta száját, hogy kér még. Remélem nem csak az újdonság varázsa volt, hanem valóban szeretni fogja. De egyelőre nem megyünk ennél tovább, kihozzuk az almaléből a maximumot.