Délelőtt elmentünk Auchanba. Nemkellett sokminden, de így is otthagytunk
egy csomó pénzt, igazt vettünk egy bőröndöt is, ami a meglévő két méret
között van félúton, és pont jó lesz Ferinek, ha megy Milánóba (megint).
Matyi is kapott egy zacskó habtapit, még nem raktam össze, de remélem
hogy egy darabig lefedi azt a területet, amit bejárni képes, és így
megszabadulok a mindennapos porszívózástól, amit igen-igen gyűlölök.
Kapott még egy igazi vagány kiscipőt is, holott igen, annak idején én
magam is luxusnak tartottam egy ekkora gyereknek cipőt venni. DE
Matyinál azért tartottam szükségesnek, mert szegénykémnek csak olyan
zoknijai vannak, amik taszítják a lábát, és indulás után kb. 10 perc
múlva a babakocsi különböző zugaiból halászom elő őket, és ha van rajta
olyan pamutcipő is, akkor azzal együtt is simán lepöndörgeti a lábáról.
Szóval kicsit most abban bízom, hgoy az igazi cipőt nem fogja tudni majd
olyan könnyen levenni.
A pénztárnál mögöttünk állt egy néni, kedvesnek tűnt, Matyi is
szimpatizált vele, mert szórta felé a mosolyait, de lehet, hogy csak a
néni auchanzacskós kenyere nyűgözte le annyira, nem tudom. Mindenesetre
jól szórakoztak ők ketten, míg egyszercsak a néni megkérdezte, hogy kisfiú vagy kislány?
Na ekkor majdnem dobtam egy hátast. Azt gondoltam, hgoy Matyi az maga 5
hónapjával már van annyira karakteres, hgoy messziről is látszik, hogy
kisfiú, egyrészt. Másrészt pedig, ilyenkorú gyerekeket, szerintem, már
erősen nemüknek megfelelően öltöztetnek a szülők, Matyi sem piros fodros
kisblőzban és kisszoknyában volt, hanem vagány zöld naciban, és
világosbarna sárkánymintás pulóverben, szóval egyáltalán nem volt
megtévesztő még avatatlan szemnek sem. Gondoltam, megkérdezem a nénit,
hogy mit gondol, fiú vagy lány? De nem tettem, udvariasan válaszoltam
neki, hgoy fiú, és Matyi felé fordultam, hogy együtt játsszunk. Ne
kokettáljon nekem olyan emberekkel, akik nem tudják őt megkülönböztetni
egy lánytól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése